Kegyes Tanítórendiek főgimnázuma, Budapest, 1917

A piarista szellem

gúan azt határozták, hogy üdvözölni fogják a piaristarendet ezen ünnepe alkalmából és engem kértek föl, hogy az egész püspöki karnak tolmácsa legyek a rend előtt. En tehát az egész püspöki kar üdvözletét fejezem ki és köszönetét jelentem azért az egyházi és hazafias munkálkodásért, amelyet az érdemes rend századok óta kifejt Magyarországon és egyúttal kérem önöket, hogy nem törődve semmiféle nehézséggel, továbbra is tartsanak ki ezen az utón, kövessék hűségesen kalazanti szent József szellemét és legyenek ezután is buzgó munkásai a vallásos nevelésnek és a magyar kultúrának.

Amidőn a magyar püspöki kar ezt a határozatot hozta, csak elődeinek nyomdokait követte, mert hiszen tudjuk, hogy soksok vidéki piarista ház egyes főpapok bőkezűségének és bizalmának köszöni alapítását.

Fogadják a püspöki kar e köszönetét szívesen, fogadják úgy, amint a püspöki kar azt szivének teljes melegével Önöknek küldi. Az ország most nem abban a keretben ünnepelte meg az önök jubileumát, mint azt megérdemelték volna, mert hiszen maguk tértek ki előle, de azért nem maradhatott el a katholikus társadalom elismerése. Ki kellett annak törnie, amivel teli volt a szív, követelte megnyilatkozását és körülbelül úgy voltak önök, mint mikor Krisztus Urunk az apostolokat intette, akik nem akarták hozzáengedni a kisdedeket és az őt üdvözlő tömeget: (.(Hagyjátok őket, mert ha ők hallgatnak, akkor a kövek fognak kiáltani». Ezek a kövek kiáltottak volna, ha meg nem emlékezik senki és nem üdvözli ez alkalommal a magyar piaristák minden tekintetben érdemdús rendjét. Midőn tehát a püspöki kar köszönetét, elismerését és háláját tolmácsolom, egyben kérem a jóságos Istent, segítse ezentúl is kegyelmes támogatásával az önök működését. Önök is úgy vannak, mint az apostol mondja, hogy ő ültetett, Apolló öntözött, de a növekedést mégis csak a jó Isten adja. Kívánom Isten bőséges kegyelmét jövendő munkásságukra. Meg lehetnek róla győződve, hogy a magyar püspöki kar és a mögötte álló katholikus világ mindig fogja becsülni rendjük áldásos tevékenységét.

Ezután a hercegprímás a rendfőnöki aulából kiindulva, főpásztori áldását adta a kollégium elsőemeleti folyosóján felsorakozott ifjúságra és a gimnázium megszemlélésére indult és. több osztályban meghallgatta az előadásokat.

INTÉZETÜNK KÉTSZÁZÉVES JUBILEUMA 13