Kegyes Tanítórendiek főgimnázuma, Budapest, 1917

A piarista szellem

INTÉZETÜNK KÉTSZÁZÉVES JUBILEUMA

11

sikerült az állam és a katholikus egyház között a kölcsönösen üdvös összhangot megőrizni, ügy az új pompában álló rendház. legyen egyik záloga a további zavartalan megértésnek, amely a nemzeti és valláserkölcsös kultúrának legbiztosabb alapja. Ezzel a hő óhajtással adom a magyar piaristarend pesti házának nagyrabecsült tagjaira és tanítványaira főpásztori áldásomat».

*

Ugyancsak a meleg elismerés hangján emlékeztek meg ünnepünkről, részben a rendfőnökhöz, részben az igazgatóhoz intézett leveleikben Szmrecsányi Lajos egri érsek és gróf Mailáth Gusztáv Károly erdélyi püspök urak és a szerzetesrendek főnökei, továbbá Glattfelder Gyula Csanádi és Rótt Nándor veszprémi püspök, iskolánk egykori tanítványai és még több. társadalmi előkelőség.

Erődi-Harrach Béla tanker, kir. főigazgató úr az intézet igazgatójához a következő levelet intézte:

«Örömmel vettem tudomásul a tek. igazgatóság értesítéséből, hogy e hó 7-én lesz 200 esztendeje annak, hogy a magyar kegyestanítórend hazánk fővárosában megtelepedett és itt a magyar kultúrának hajlékot nyitott.

Az egész magyar nemzeti iskolaügynek, de különösen a székesfőváros lakosságának naggyátétele ama naptól fogva a piaristarend munkásságához fűződik. Egészen a legújabb időkig ez volt az egyetlen tanítórend, mely az ország szivében oltotta be a tanulóifjúság ezreinek leikébe a vallás, a hit és a haza sze- retetét. S tették ezt a kegyesrendi atyák már akkor, midőn e város nyelvében, szellemében még idegen s a kultúra iránt való szeretet még kevéssé ismert fogalom volt. Vigasztalan és nehéz helyzetben sok önfeláldozó munka és küzdelem mellett fogam- zott meg tehát a kegyesrendi tanárok ültette kis csemete s mégis; oly hatalmas fává fejlődött a lefolyt kétszáz év alatt, hogy ágai messze kinőve e főváros falain túl ma már hazánk távoleső vidékein is részesítheti a magyar ifjúság ezreit a tudás gyümölcseiben.

A rend eredményes munkásságának valóban méltó és jellemző szimbóluma az a díszes hajlék, melyet anyagi erejének teljes energiájával az utóbbi években emelt itt a fővárosban^ hogy hirdesse századokon át a tudomány hatalmát s a nemes szándék alkotóerejét.

Magam, ki a lefolyt két évszázad utolsó negyedszázadának