Kegyes Tanítórendiek főgimnázuma, Budapest, 1912
Bartos József
BARTOS JÓZSEF. Június huszonkettedikén kedves, bensőséges ünnepe volt intézetünknek. Igazgatónk, Bartos József, negyvenéves tanári jubileumát ünnepeltük. Bartos József ma hatvan éves és élete hatvan évéből negyvenet töltött az iskolában, az ifjúságért való szakadatlan és önfeláldozó munkában. Országszerte, a társadalom minden rétegében száz és száz tanítványa gondolt ezen a napon hálás szeretettel volt tanárára és tömegestül keresték föl személyesen is, hogy megmutassák neki igaz szeretetüket. Mert akik tanítványai voltak, tudják, hogy ez a hála valóban igaz hála, ez a szeretet valóban mély és ez az ünnep őszinte ünnep. Most, amikor érettebb ésszel, átfogóbb szemmel tekintenek vissza az iskolai élet apró, de nagyjelentőségű eseményeire: csak most értik igazán, mit kaptak Bartos Józseftől. Csak most fogják fel egész fontosságában, mit jelent egy ifjú életében, ha legfogékonyabb éveiben egy igazi, a szó legteljesebb értelmében való jó emberrel találkozik. Most már tudják — és ez adta meg ennek a mi ünnepünknek igazi bensőségét — hogy Bartos Józsefnek nem volt tanítványa, aki ne kapott volna tőle valamit, valami jót, valami termékenyítőt, egész életre szóló ösztönzést: kötelességtudást, nemes egyszerűséget, puritán hazaszeretetei. munkakedvet, szigorú erkölcsi érzést, gyöngéd vallási meggyőződést és — ami a legfőbb, és ami leggazdagabban áradt a leikéből — meleg, szívbeli, tevékeny szeretetek *** Bartos József életének nincsenek kiemelkedő eseményei. Csendes, egyszerű, tipikus szerzetes-élet, amelynek szenzációi nem külső események, hanem a belső világnak, önmaga fejlesztésének, képzésének egyes fordulói, az egész lélekkel végzett munkának örömei, új pályaterek, új módok, új belső célok föl- íiinése és megvívása, eg}rszóval a belső élet hegyei és völgyei.
