Kegyes Tanítórendiek főgimnázuma, Budapest, 1912

dr. Miskolczy István: Az Anjou-uralom megalapitása Alsó-Itáliában

I. FEJEZET.

Bevezetés. A szicíliai királyság múltja. A trón jelöltjeivel folytatott

tárgyalások.

Anjou Károly egyénisége magában véve is érdemes arra, hogy foglalkozzunk vele; minket magyarokat pedig fokozottabb mértékben érdekel, mert az ő családjának hajtása a magyarországi Anjou-ház, melyhez hazánk történetének egyik legfényesebb korszaka fűződik.

Anjou Károly személyében jut a francia királyi családnak egy tagja Szicilia trónjára. Az ország címe tulajdonképen a «Két Szicilia királysága», s ezalatt a név alatt az Apennin-fél- sziget déli részét elfoglaló Nápolyt és a Messinai szoroson (Faro) túl elterülő Szicilia szigetét értették.

A középkorban jelentősebb szerepe akkor kezdődik, amikor a normannok kezébe kerül. A pápaság és a normann uralkodók között kenyértörésre kerül a dolog, a civitai csatában (1053.) a normannok győznek, de meghódolnak a legyőzött IX. Leónak és az egyház hűbéresének vallják magukat. E szövetség fontos következményekkel járt mindakét félre. A pápa politikai befolyása megnövekedett és a császársággal vívott küzdelmeiben biztost támaszt nyert; Tankréd fiai pedig megnyerték uralmukra a szentesítést és biztosították maguknak a legnagyobb erkölcsi hatalom támogatását.1

II. Vilmosban kihal törvényes ágon a normann uralkodó család. A germán római császárok kezdettől fogva tényleges hatalomra törekszenek és a birodalom kiegészítő részének nézik Itáliát. Már az Ottók küzdenek azért, hogy a déli részt tényleg birtokukba vegyék. Ebből a célból véteti el Barbarossa Frigyes is fiával, Henrikkel, a már előrehaladott körű Konstanciát, II. Rogerius leányát. Azonban VI. Henrik csak III. Vilmos halála után tudja megszerezni a vészes örökséget.

1 L. Büdinger érdekes értekezését Sybels Hist. Zeitschr. VIII. 335—71. 1.

1