IV. kerületi (belvárosi) községi főreáliskola, Budapest, 1915

I. Háborús líránk

S ha úgy akarja Végzet-úr,

S rablók golyója minket is talál, —

Hurrá testvér, a meny országban is Petőfi lelke vár.“

(Gyóni G.: Petőfi lelke.)

Hangay Sándor, a végvárak katona-poétája, pompás Ba- lassi-strófákban aposztrofálja költő elődjét. (Balassi: Bálint hívása.)

Bálint apám mondjad: Magyar kobzosoknak Kard és lant az öröké? Csatatérre fekszünk,

Meg sohsem öregszünk? így halunk mi örökre? —

Tábori élet. Üzenetek.

De nagyon ewforma Az igricek sorsa:

Ifjú szívvel szép halál. Még bírjuk, verekszünk, Aztán sírba fekszünk S ágyuk torka muzsikál.

A küzdő katona lelke mindig otthon jár. A tábori élet ezerféle veszedelmei között mindig családja van eszében s megható üzenetekben fejezi ki hazasóvárgó lelke mélységes érzéseit. Golyók záporában, rohamok közepette kicsi fiacskájára gondol a hős s lelke meleg szeretetével izeni nekik: aludjatok nyugodtan. „Nincsen csúnya halál. . . Lefekszünk csendben nagy rét közepébe s körülöttünk messze pipacsok fakadnak.“ (Hangay S.: Mese két kisfiúnak). Sokszor csak egy-egy hangulat, amit kifejeznek. Mikor „összesimul a halállal az élet“ — diadallal megy előre védeni a hazát s reméli hogy „lesz nyugalom, áldás, lesz búza, gyümölcs is; és lesz hazád, édes — de lesz-e apád? (Mezey S.: Bölcsődal). Máskor meg tréfával siklik át a tábori élet sokféle szenvedésein és nélkülözésein. Semmibe se veszi a veszedelmet: F.b vacogjon szomorún. Szivarunk füstjénél már mi csak kivárjuk, mig a muszka beléun.“ (Gyóni: Tábortűz mellett). Csak annak nyilik ott halálfa, ki búsan csüng az életen; de aki „nevetve jár a förgetegben,“ annak „virágos hetyke csákójáról a halálmadár messze rep- pen.“ (Gyóni: .4 nagy dáridó). A katonaélet nehéz sorát ugyancsak Gyóni rajzolja csodálatos egyszerűséggel és természetességgel (Levél a Gránicról). Aki e levelet olvassa, ne gondoljon a csúnya halálra, mert „vidáman él itt hű katonája.“

Nap süti napszám S ha hűs az éjjel, Betakaródzik Csillagos éggel: Éhét elveri Jó bádog-csajka; Tükörnek is jó, Ha kedve tartja.

Kedvese-lát ni Ha vágya támad, Csak sarkantyút ád Felhő-lovának,

Át a Tej-úton Patkója villog: Hazáig: hipp-hopp, Vissza is hipp-hopp.