IV. kerületi (belvárosi) községi főreáliskola, Budapest, 1915

I. Háborús líránk

8

falusi eperfás udvarán mesélhessen unokáinak s utolsó szívverése is azt dobogja:

„Boldog vagyok, hogy érted vérem adtam,

Oroszlánokat szülő, halhatatlan

Ércszárnyu sas: hatalmas Magyarország. . ."

Másutt is több talaló vonást ad a magyar paraszt-katonáról:

Nincs ily felséges nép a nagy világon,

Urabb az urnái. Nincs magyar paraszt.

Békében élte, mint mécses világol S egy kis bimbót is remegve szakaszt;

De ha bántják és sújtani akar,

Oroszlán lesz, tűzvész és diadal.

(Magyarok.)

Nem fáj a magyar katonának a seb, elszenvedi a fájdalomnak minden kínját s mikor az amputált hőst azzal vigasztalja az orvos, hogy bizzék a Megváltóban, ő is szenvedett, - • a szegény csonka katona igy felel:

„Doktor úr, szenvedni a magyarnak semmi1.

Mankónak is jő egy útszéli faág;

De lelkem bélyegként fogja az égetni,

Hogy ott ... hogy ott .. . elvesztettük a csatát. . ."

(Kiss M.: A magyar katona.)

A húsz éves szürke ruhás gyermekifjú eszébe juttatja a költőnek a barna zekés, nyolcvanhat éves öreg honvédet, ki Vácznál vesztette el a lábát, mig emez a „félkezét hagyá Qrodek alatt.“ Irne a nagy idők két tanúja: a múlt és a jelen. Egyben-másban van köztük különbség de mindkettőnek vitézsége csodás s az ifjú honvédek a régiek nyomában most letiporják Észak rémeit.“ (Szász K-: Két honvéd).

Meg kell becsülnünk azt a népet, mely ekkora áldozatot hoz a hazáért. Eddig bizony „száraz kenyér volt a bére, eb a neve, rongy a vére; most a világ kirakatján a legdrágább drágakő.“ Felújul a régi kor. „Elolt kurucok sírja roppan, régi honvéd talpra áll,“ s az egyszerű, ócska, szürke kis polgár. . . „mint egy ércfal nő fel, hogy új kort Írjon véres kézzel s mag- vat vessen sír felett.“ (Oláh G.: Magyar katonák).

A magyar katonát rettenhetetlen bátorsággal véghez vitt hősi tettei, kötelességtudása, bajtársi szeretete annyira magasra emelték, hogy hasonlíthatatlan fénnyel ragyog ellenségei előtt is. A magyar katona örök ideálja Zrínyi Miklós, a költő és hadvezér. Zrínyi lángoló hazaszeretetére, rettenthetetlen hősiességére van szükségünk mondja Beöthy Zsolt, mikor a költő halálának negyedezredéves fordulóján remek