IV. kerületi (belvárosi) községi főreáliskola, Budapest, 1915

I. Háborús líránk

18

Szávay Qy. (Prolog) költeményeit említjük. Hevesi J. is lelkes hangon hirdeti: Az lesz csak az ünnep!

Örömtüzek gyulnak a Kárpátok ormán,

Magyar zászló leng a királyi lak tornyán.

Ujjongva fog szólni Rákóczi nótája,

Szent István templomban a hála imája.

Királyunk szemlét tart vitéz katonáin És az öröm könnye csillog szempilláin.

Ahány szép lány, asszony: sorfalat fog állni,

Vitéz hőseinkre virágot dobálni,

Nem lesz vége-hossza a sok ünnepségnek,

Hogyha diadallal végre hazatérnek A mi katonáink,

Drága katonáink.

(A mi katonáink.)

Az elesettekért kárpótlást kell találnunk „az emberbimbókban.“

„a gyermek-rügyecskékben.“

— Bármennyi volt is Szép kinyílt virágban A mi veszteségünk: . Kárpótlásul ezerannyit Adjatok ti nékünk.j

igen, a gyermekeké a jövő!..„A tünk büszke fáján“, áldást kér a

Nőj jenek fel mind mind,

Hadd váljon belőlük Hősök nemzedéke,

Hogy feltámadt szép hírünknek Ne lehessen e világon Többé soha vége . . .

(Ábrányi E.: Bimbók, rügyecskék.)

mi drága bimbóinkra, nemze- költő:

Összekulcsolt kézzel, istent arra kérem:

Legyenek bástyái Egykor a hazának,

Mint dicső apáik Most a csatatéren! . .

(Ábrányi E.: Kis fiút ha látok.)

Bízzunk tehát, hogy a vészes csaták nehéz tusája után felvirrad a jövő s nektek, ti sok, sok kicsi ember „nektek forog e sáros szép világ, melyet a hősök vére kent össze s melynek fagyos rögét tapostuk marjult lábbal!“ Az lesz a mi legszebb jutalmunk, küzdőknek, kik a nagy áldozatot meghoztuk, ha „a zsendült hant alatt“ álmodva „csontjainkból tinéktek új, más, szebb jövő fakad.“

Olasz hitszegés. Szövetségi hűség.

Nehéz küzdelmünkben nem vagyunk magunk. Hűséges szövetségesünk, a dicső német nemzet, a nagy világégés kezdetekor rögtön mellénk állott; velünk együtt harcol a szebb