IV. kerületi (belvárosi) községi főreáliskola, Budapest, 1915

I. Háborús líránk

■

19

jövő előtt álló ozmánság; s volt szövetségesünk, - a legliit- ványabb ellenségünk — gálád hitszegése óta hűséges küzdőtársunk, turáni testvérünk, a bolgár is. Ennek a szövetségi hűségnek, illetve árulásnak szintén több költőnk ad hangot. Főképen a germán szövetséges hűsége és az olasz árulás galád- sága foglalkoztatja őket. Oláh Gábor, Németországhoz című hatalmas lendületű rapszódiájában aposztrofálja „Goethe nemzetét,“ melynél „a csatás Jehovának nem volt rettentőbb népe.“ S ennek a Nibelungi fajnak vas falánksza, tisztít mint a vihar.

E bosszús zivatarnak mi vagyunk véres szárnya,

Mi csattogunk le délre s zúgatjuk északot.

Ezer vak bálvány dől meg, ezer Baal rémes árnya, Mit barbár kéz rakott.

Mint a haragos Isten fenyítő vasvesszője,

Úgy paskolunk búsultan ordító szép-vadat,

Hogy poklok éjt szakáját vérrel hajnalba szőve:

Jöjjön szebb virradat.

Mert jönni kell, ha hétszer hét sebből véreziink is .. .

. . . Ezt a drága hajnalt köszöntőm rád, magyarság, Reád is, büszke germán, két testvér, egy erő!

A német-magyar szövetség lelkes hangú magasztalója Győni Géza is Látod-e lengyel? c. versében. A mazúri lápon a maga zsírjába ftílad a szlávság s a „moszkovita árnak sziklahomlokát veté oda a Kárpát“ -—

Látod-e lengyel,

Vaserő és hűség

E cudar világot mégegyszer megváltják.

Látod-e lengyel,

Germán és szittya

Hurokra hajtják a világ zsiványát.

Látod-e lengyel,

Germán és a szittya

Ezek tudnak még halberdót kiáltni!

Két Isten ökle Hogyha összefognak,

Beléropognak a világ bordái.

A gorlicei áttörés után megindult az orosz túlerő visszaszorítása s az ország területe is megtisztult az ellenségtől. Ennek a hatalmas és következményeiben messzeható bevezető diadalnak Kiss Menyhért Gorlicei hajnal c. költeménye ad legtalálóbban hangot:

2*