IV. kerületi (belvárosi) községi főreáliskola, Budapest, 1915

I. Háborús líránk

biztosításáért erre az áldozatra is készek vagyunk; s ha nem száll is ég felé a harangszó, hitünket, ó Urunk, ne vondd kétségbe :

Ágyúk szavában a harangszó Lészen szelíden, lágyan hangzó,

Mert általa Hozzád kiáltunk.

S ha majd az égi béke ismét leszáll a földre, „ágyúból ujfent harang légyen“, hirdetve népünk diadalmát s az Ur nagy hatalmát a végtelen nagy mindenségen. (Benedek E.: Ágyút öntenek a harangokból). Ezért a békéért esdve száll fohászunk az Ég felé:

Légyen békesség minden anyaföldön!

Térjen meg a nép füves mezejére.

Munkálja a földet, nevelje a tulkot;

S forró napok álmos alkonyatánál Nyesse a szőlőt.

(Harsányi L.: Contra bellum.)

A vén földnek, ha vér kellett,

Csordulásig már fuegtellett,

Elégeld-meg [siemink! >

Honszer elmünk kipróbál v.a,

Ne tedd immár több próbára!

Oh ,ne. hagyj elvérzenünk!

(Benedek E.: Gyászlevelek.)

, .. . A jövő.

A nagy áldozat ára szebb jövendő lészen, mert a hősök hulló piros vére megtermékenyíti földünket. Csak jöjjenek minél előbb vissza „északon és délen, nyárszakon és télen“ az ellenség szám nélküli’szál naval küzdő hőseink!

„Ha csonkán, ha bénán, csak jöjjetek vissza!“ Várunk benneteket, mert bomladozik már a ház, pusztul a telek; fárad ugyan az asszony, de hiába: „eltűnt a vidámság;“ oh jöjjetek vissza, „dér a virágbimbót hogy el ne hervassza.“

Jöjjetek, jöjjetek büszke diadallal,

S mint ahogy mentetek: bokrétásan, dallal. Megvédtétek vérrel szép magyar hazátok,

De új feladat vár idehaza rátok:

Isten a jövőt is tireátok bízta —

Építni hazánkat, oh jöjjetek vissza!

(Vargha Gy.: Magyar katonáinkhoz.)

Hőseink diadalmas visszatérésének és a jobb jövőnek reményét több szép költemény fejezi ki találó szavakkal. Közülük csupán Ernőd T. (Ha visszajönnek), Móra E. (Az lesz csak a nap)