IV. kerületi (belvárosi) községi főreáliskola, Budapest, 1913

I. Jablonszky János (1848-1913)

4

hogy alig mertük elhinni. Negyven esztendőn keresztül szolgálta a hazai kultúra ügyét, egy emberöltőt töltött a katedrán komoly munkában, amelynek fogalma egyet jelentett számára az életével. Csak az történhetett vele, hogy midőn a katedráról leszólították s ő megszokott munkaköréből kikerülve pihenőre tért, a nyugalom oly nyomasztó erővel nehezedett a lelkére, hogy idő előtt összeroppant.

Jablonszky János 1848 március 9-én az árvamegyei Jablonkán született. Atyja, szintén János, aki szülőhelyén bíró volt s arról híres, hogy ügyesen tudta a csonttöréseket beigazítani, bírói tiszténél s igazságosságánál, szigorúságánál fogva nagy tekintélynek örvendett a kis tót faluban. Anyját, Máriát, szintén Jablonszkynak hívták, de nem volt rokona férjének. Csak két gyermekük volt, János és Flóris, akik mindketten tanári pályára léptek, sőt némi eltéréssel ugyanazon szakmát is választották s az előbbi történet, földrajz, utóbbi pedig természetrajz, földrajz-szakos lett. Jablonszky Flóris aztán állami szolgálatba lépett s jelenleg az egri áll. főreáliskola rendes tariára.

János az elemi iskola három osztályát szülőfalujában járta, a negyediket pedig Jászberényben, ahova magyar szóra adták. Itt gyorsan megtanult magyarul, úgy hogy a magyar valóságos anyanyelvévé lett, melyen legjobban s legszívesebben beszélt és írt. Ifjúkorának legboldogabb korszakát Besztercebányán töltötte, hol a kir. kath. gimnáziumba járt s az akkor fiatal kezdőtanárnak, Cherven Flórisnak volt kedves tanítványa. A szép bányaváros, festői vidékével, mély hatással volt a fejlődő gyermek-ifjú kedélyére s itt támadt lelkében a természet iránti azon rajongó szeretet, mely nemcsak szaktárgyainak megválasztására volt hatással s vadászati szenvedélyét fejlesztette ki, hanem későbbi szerencsétlenségében vigasztalója s enyhítője lett. Itt tett érettségit is. Majd Pestre került a tudományegyetemre, hol Hunfalvynak lett jeles tanítványa. Szegény fiú volt, hazulról nem igen kapott támogatást s mint egyetemi hallgató óraadással tartotta fenn magát, mígnem egy jómódú iparos családhoz jutott instruktornak, ami aztán gondtalan életet biztosított neki, s ő kizárólag a tanulmányainak élhetett. Miután tanári vizsgát tett, 1872-ben a székesfővárosi Vili. kér., akkor zergeutcai főreáliskolánál helyettes tanár lett; 1875 március 20-án megválasztották a történelem és földrajz rendes tanárának s mint ilyen u. e. év október 1-én elfoglalta tanszékét intézetünkben. Nemsokára aztán megnősült, a fentemlített családból véve élete párját, akivel megelégedett, boldog családi életet élt mindaddig, amíg rá nem szakadt életének megrázó tragédiája. Jó módba is jutott, a régi Bástya-utcában saját háza, Tétényben villája volt s télen a városban, nyáron át pedig rendesen késő őszig falun lakott; onnan járt be reggelente az iskolába, akárhányszor gyalog is. Élete nyugalmas egyformaságban telt el, megosztva idejét az iskola s a családja között.