IV. kerületi (belvárosi) községi főreáliskola, Budapest, 1913

I. Jablonszky János (1848-1913)

Intézetünk, azóta, hogy fennállásának félszázados évfordulóját ünnepeltük, jelentékeny változáson ment keresztül. Különösen az utolsó években gyorsan követték egymást azok az események, melyek iskolánknak úgy külső képét, mint belső életét egészen átalakították. A hosszú, nyugodt, változásnélküli elet után hirtelen bekövetkezett mozgalmas fejlemények főleg az intézet vezetőségében s a tanári karban idéztek elő észrevehető változást. Báthory Nándor igazgató kezdte meg a sort s őt csakhamar követték egymásután az öreg kartársak, kiknek nagyobb része elhalt, kisebb része pedig nyugalomba vonult. A régi, érdemes tantestület mintegy varázsütésre, egyszerre eltűnt s helyét egy friss erőtől duzzadó új generáció, tehetséges és munkabíró fiatal emberekből álló tanári kar foglalta el, élén a jelenlegi érdemes s az iskola régi jó hírnevéhez méltó igazgatónkkal, akinek elsősorban köszönhető, hogy a gyors átalakulás nem idézett elő nagyobb rázkódtatást. A régiek közül alig maradt egy-kettő.

A legutóbbi két tanévben is bő aratása volt a halál angyalának : egymásután három kartársunk húnyt el, köztük intézetünk volt szeniora, Jablonszky János, aki csak nemrég távozott körünkből s alig egy éve ép egészséggel és még egészen friss erőben vonult nyugalomba. Akkor őszinte sajnálattal búcsúztunk el tőle s nem hittük volna, hogy az a búcsú örökre szól. Ellenkezőleg, azt gondoltuk, hogy nyugalmát jó egészségben és derült kedéllyel, igen sokáig fogja élvezni. S ime rövid idő múltán, egészen váratlanul egyszerre csak. megszólalt a lélekharang, mely iskolánk legrégibb munkásának ravatalához szólított bennünket. Megilletődve siettünk oda s megdöbbenéssel állottunk meg nyitott sírjánál, mert halála oly hirtelen, oly meglepetésszerűen következett be,

1*