IV. kerületi (belvárosi) községi főreáliskola, Budapest, 1912
II. A középiskolák egyenlő jogositása
6 A középiskolák egyenlő jogosítása.1) II. Mélyen tisztelt Értekezlet! Mindenekelőtt bocsánatott kérek, hogy oly illusztris testület előtt, melynek tagjai az egységes jogosítás kérdésének miden fázisát tüzetesen ismerik, sőt sokan közülök irányításában is tevékeny részt vettek, ez ügy történeti fejlődésére, és jelen állapotára egy pár szóval röviden utalok; csak annyiban fogom becses türelmüket igénybe venni, amennyiben a felhozandó adatokra indítványom megokolására szükségem lesz. A középkor iskoláiban a latin nyelv volt az uralkodó tantárgy, mellette leginkább csak hittant, számtant és éneket tanultak és ez a rendszer az akkori kulturviszonyoknak teljesen megfelelt. A latin nyelv akkor az egyház és a tudomány hivatalos nyelve volt, még nem volt holt nyelv, hanem írásban és szóban használták és tovább fejlesztették. Minden embernek, aki művelt akaft lenni, szüksége volt arra, hogy gondolatait latinul ki tudja fejezni. Ezért az iskolában is minél előbb latinul beszéltek a növendékekkel s mivel a szónoki tehetséget különösen ki akarták fejleszteni, latin színmüveket és iskolai drámákat adtak elő. A lovagkor és később a polgári rend világi műveltsége ebben az iskolában nem tudott érvényre jutni; az anyanyelv művelése ott mellékes volt. A latin iskolák eme egyoldalúsága ellen nagyobb nyomatékkai először Montaigne lépett fel, aki az anyanyelv alaposabb oktatását kívánta. Még nagyobb befolyással volt a művelődés fejlődésére a természet- tudományok fejlődése ; ezeknek tanulmányozását az iskolában Bacon sürgette először hatásosabban. Comenius is reális irányba akarja az iskolai tanulmányokat terelni és előbb az anyanyelvnek, utána egy másik élő nyelvnek és csak később a klasszikus nyelveknek tanítását kívánja. Azért pataki iskolájának 1651-ben tervbevett tantervét, mint a reálgimnázium első ideáját fogják fel. Dialektikát és retorikát, úgymond, csak a reáliák tanulmányozása után kell tanítani, mert tárgyi ismeretek nélkül értelmes beszéd nem lehetséges. Leibnitz és Locke is nevezetes előharcosai a reálisztikus J) A budapesti középiskolai igazgatók értekezletén tartott előadás.
