IV. kerületi (belvárosi) községi főreáliskola, Budapest, 1912

I. Feichtinger Győző (1859-1912)

5

redés vett volna rajta erőt, de hitvese gondos vigasztalására természetének erős alaphangulata megktizdött a kétségbeesés viharával és régi rokonszenves lelkülete, lassan és nehezen bár, de teljesen felülkerekedett.

Iskolai működésén kívül is kivette részét a munkából. A Mathematikai és Phisikai Társulatnak, azonkívül az Ethnographiai Társulatnak volt pénztárosa, mely társulatok anyagi helyzete buzgó és körültekintő működésének sokat köszönhet; hogy ezenkívül mennyit dolgozgatott, tervezgetett, próbálgatott örökké munkás soha nem pihenő barátunk, azt csak hozzá legközelebb álló barátai és társai tudják, akik korai elhunytát mindig fogják fájlalni, emlékét pedig állandóan kegyelettel őrizni.

Távol tőlünk halt meg, Vihnyén, ahol üdülést keresett. Esztergomban temették el a nagy szünidő alatt, koszorúnk is csak az utolsó pillanatban ért koporsójához.

Szeptember 27-én intézetünk hittanára, Milákovszky István zenés rekviemet celebrált elhunyt barátunk lelki üdvéért az egyetemi templomban, amely gyászistenitiszteleten az elhunyt családja és számos barátja, valamint az intézet igazgatója, tanárai és a tanuló ifjúság is részt vett.

E sorok is emléket akarnak az elhunyt számára biztosítani intézetünk történetében, céljuk volt továbbá a távolabb állókkal is közölni, mit vesztettünk el Feichtinger Győző elhunytéval: igazi barátot, ideális tanárt, akinek minden tanári ténykedését a tanulók iránti szeretet sugallta.

Dr. Kopp Lajos.