IV. kerületi (belvárosi) községi főreáliskola, Budapest, 1912
III. A tanulók hibás feleleteinek pszichologiájához
; . , ___________ , I h I..... —mi.............. t - -.n-r— 18 S már most legyen szabad itt saját vizsgálataimra áttérnem. Az előbb említett vizsgálatokat reáliskolánk tavalyi VIII. osztálybeli tanulóin megismételtem, azoknak igazságáról így közvetlenül is meggyőződést szereztem. Ha tehát — amint azt az eddigi vizsgálatok bizonyítják, — igaz, hogy hasonló tudat tartalmak egymásra gátlólag hatnak, akkor ezt a jelenséget a tanítás gyakorlatában is észlelnünk kell. Ez annyit jelent, hogy lesznek a tananyagban olyan részek, melyeknek megtanulása, elsajátítása, egymáshoz való hasonlóságuk következtében nehezebben fog menni, mint más részeké. S viszont a tanárnak a tananyag ilyen részeire irányuló kérdései bizonytalanabb és tévesebb reprodukciókat fognak involválni, mint az egymáshoz nem hasonló részekre irányuló kérdések. Igen feltevésekből kiindulva ama speciális feladat megoldását tűrtem ki magamnak, hogy a középiskolai math, anyagban előforduló képleteknek az emlékezetben való megtartására, mélyen befogása van a hasonlóságnak? Ez a kérdés nemcsak pszyhologiai, hanem didaktikai szempontból is rendkívül érdekes. Köztapasztalat, hogy a középiskolai math, anyagban előforduló képietek .között vannak olyanok, melyek nehezen jegyezhetők meg .. s hamar elfelejtődnek, illetőleg más képletekkel könnyen felcserélhetőek. Hogy csak egynéhányat felemlítsünk, a számtanban, a. kamat kiszámításra vonatkozó képletek, a planimetriában, a háromszögbe és a háromszög körre írható kör sugarának képletei, a trigmometriában majdnem az összes képletek stb. Vájjon nem-e a hasonlóság szerepel-e itt is gátló forrás gyanánt? . . ’ A vizsgálatok, amelyeket a* felvetett kérdés megoldására vonatkozólag végeztem, e helyen fiem részletezhetek, mert nagyon is meghaladnék a dolgozat keretét!1 Legyen szabad tehát csak egy kísérletet, illetőleg vizsgálati eljárást részletesen közölnöm. Reáliskolánk VI. osztálybeli jeles tanulóival kétféle, a középiskolai matematikai anyagban szereplő képletcsoportot tanul- tattam meg. A képleteket a tanulók akkor, amikor e vizsgálatok történtek, még nem ismerték, úgy hogy a tanulás tisztán mechanikus módon történt. A Ranschburg-féle mnemométerrel, melynek leírását itt részletezni nem akarom, forgó kartonlapon egy-egy tintával írott képletet addig exponáltam (a kísérleti személy szeme elé tartottam), amíg a tanuló azt fennhangon kényelmesen elolvasta. Az emlékezetbe vésésnek ez a módja a legtökéletesebb, mert számol a tanuló esetleges vizuális, akusztikai vagy motorikus emlékezeti habitusával. Egy-egy képletnek a jelzett módon való elolvasása után a következő képletre került a sor, s így végig menve az egész csoporton (lásd a következő táblázatot), újból a csoport 1 Az idevágó összes vizsgálatok, egy nagyobb dolgozat keretében, a közel jövőben német nyelven fognak megjelenni.
