IV. kerületi (belvárosi) községi főreáliskola, Budapest, 1912
III. A tanulók hibás feleleteinek pszichologiájához
17 való összeolvadás révén egy egészen új, téves reprodukciót adhatnak. Csakhogy míg régente vagy a véletlennek, vagy legalább is rendkívül sok, bonyolódott s ki nem fürkészhető körülménynek tudtuk be ezeket a téves reakciókat, addig a kísérleti pszichológia idevágó vizsgálatai, melyek első sorban Ranschburg s az ő nyomán Münsterberg, Kleinknecht, Grünbaum, Aalt és Schumann neveihez fűződnek, megmutatták, hogy a felfogásbeli s reprodukálásbeli tévedések mesterségesen is előállíthatok. Ez annyit jelent, hogy lényegében ismerjük azokat a feltételeket, melyek az említett tüneményt létrehozzák. Ranschburg kimutatta, hogy egyidejű ingerek felfogása és az emlékezetben való megtartása nemcsak az ingerek számától függ, amint azt Wundték hitték, hanem azok minőségétől is. Hat különböző s alakilag nem hasonló számjegyből álló sorokat pl. mp. expozíció idő alatt, a legtöbb egyén hibátlanul felfog s emlékezetében rövid időn át megtart. Ha azonban e sorban két egyenlő, vagy legalább is alakilag két vagy több hasonló számjegy van, a felfogások és reprodukcióknak több mint a 60°/0-a téves. Ugyanezt állapította meg Rauschburgmp.-úyí körökben egymásután exponált 4-es vagy 5-ös számsorokra és szmsorokra. E szám és színsorok úgy voltak elrendezve, hogy a függőleges sor elején és végén két egymástól s válamennyi egyébb számtól illetőleg színtől különböző, a középen pedig' két egyenlő vagy hasonló szám, illetőleg szín volt elhelyezve. Ä két egyenlő vagy’ hasonló szám és szín körül a kísérleti személyek túlnyomó része mindig csak egyet látott s fogott fel. \ . . C , Mindezeknél jobban érdekel azonban minket az a kisérleti tény, hogy a hasonlóságból eredő gátlások nemcsak egy pillanatra látott ingercsoportok megjegyzésénél, hanem azok betanulásánál is jelentkeznek. E tekintetben megint Ranschburg idevágó alapvető kísérleteire kell hivatkoznunk. Ranschburg egyetemi hallgatókkal oly értelmetlen szótag-pár csoportokat tanultatott be, melyek két mássalhangzót s a középen egy magánhangzót tartalmaztak, s melyeknél lehetőleg egy betű sem ismétlődött. Ezeket a szavakat heterogén szavaknak nevezte el. (Pl. bel-fam, jun-dir, stb.) A szavak betanulása a legnagyobb könnyűségei ment s azoknak hibátlan reprodukálását aránylag csekély munka árán érték el. Amikor ellenben úgynevezett homogén szavakat tanultak, melyeknél mássalhangzók megegyezőek voltak s csak a mássalhangzók különbözek, (pl. ber-tof, bir-táf stb.) a hibátlan reprodukálás az előbiekhez képest lényegesen nagyobb munka árán jött létre. Ez az útóbbi feladat tehát, dacára annak, hogy a heterogén szavaknál az egymástól teljesen eltérő betűk megjegyzése következtében az emlékezet jobban volt megterhelve, mint a homogén szavaknál, nehezebb volt mint az előbbi. E nehézség okát megint csak a hasonlóság okozta gátlásban kell keresnünk. 2 IV. kér. főreál.
