IV. kerületi (belvárosi) községi főreáliskola, Budapest, 1912

II. A középiskolák egyenlő jogositása

9

két egyenlő hosszú és egyenlő értékű (des épreuves équivalents) tanfolyam között, melyekben a görög és latin ismereteket a természettudományok és az élő nyelvek mélyített ismerete helyettesíti, miért nem lehetne egyenlő jogosítást megállapítani. Kell, hogy az összes középiskolai végbizonyítványoknak ugyanazokat a jogokat adjuk meg. Világos különben, hogy bizonyos felsőbb tanulmányok elmaradnak zárva (interdites) bizonyos baccalaureusok előtt végzett középiskolai tanulmányaik folytán. Aki nem tanult görögöt, nem fog beiratkozni mint candidat á la licence és lettres. De épen ez okból folyólag felesleges neki azt megtiltani, végbizonyítványának természeténél fogva. Ha valaki, aki a természet- tudományi csoportot végezte, jelentkezik irodalmi tanulmányokra az egyetemen, ezt azért teszi, mert külön tanult nyelveket. Következőleg nem lenne helyén útjába akadályokat gördíteni. A kivétel ritka lesz, megérdemli, hogy bátorítsuk.“

E tárgyról egészen hasonlókép nyilatkozik Ziehen „Über die bisherige Entwickelung und die weiteren Aufgaben der Reform unseres höheren Schulwesens“ 1909. című munkájában.

„Nekem nem rettenetes, úgymond, elképzelni egy olyan reáliskolai abiturienst, aki theológusnak készül, a dolog természete hozza magával, hogy ez mindig kivételes eset marad és mint ilyen, teljes bizalmamat élvezi; az illető klasszikus és héber nyelvismereteit ép úgy fogja tudni pótolni, mint a gimnázistából lett technikus is sokat kénytelen pótolni.“

Hiszen Magyarországon a végzett gimnázista modern nyelvész lehet, beiratkozhatik a francia nyelvi előadásokra, anélkül, hogy a francia nyelv elemeiben való jártasságáról kellene bizonyítványt hoznia.

Franciaországban tehát a teljes egyenlő jogosítás 1902. óta már megvan.

Franciaországban különben, ugyanott, ahol a múlt század végén Frary, Jules Lamaitre, Aulard, Ribot és mások hevesen támadták a klasszikus nyelvek tanítását, a legutóbbi időben élénk mozgalom és eszmecsere indult meg az 1902-iki programm quadrifurkációja körül. (Lásd ennek irodalmát Agathon „L’esprit de la Nouvelle Sorbonne“ Paris 1911. című munkájában.)

A régi panasz, melyet már La Bruyére (1645—1696) hangoztatott, hogy nem tudnak franciául írni, kiújult és emiatt hevesen támadják a Sorbonnet, amely viszont az enseignement secondaireben beállott változásokat okolja. Faguet a „Revue des Deux-Mondes“ 1910. szeptember 15-iki számában (magyar fordításban a „Budapesti Szemle“ 1911. januáriusi számában) a francia nyelv válságának okait a következő négy tényben keresi:

1. hogy fölhagytak a latinnal, 2. a középiskolai tanítás enciklopédikus jellegében, 3. a négy ciklus túlságosan korai speciá- lizálásában, de főleg 4. a hírlapok olvasásában, amely ma a könyv-