IV. kerületi (belvárosi) községi főreáliskola, Budapest, 1912
II. A középiskolák egyenlő jogositása
8 ez intézetek tekintélyét emeljük és a reálisztikus tudás nagyobb általánosítását előmozdítsuk. A „Zeitschrift für das Realschulwesen“ (XXVI. 1.) szerint 1910. júniusban Németország 26 állama között az Oberrealschule abiturenseit: a jogi fakultásra 17 (köztük Poroszország és Baden) feltétlenül engedi, kettő ha a jogi vizsgálatok előtt a latinból kiegészítő vizsgálatot tesznek, hét nem engedi (ezek között Bajor- és Szászország, Württemberg), az orvosi fakultásra mind a 26 engedi, ha az első orvosi szakvizsgálat előtt a reálgimnázium Obersecundájára a latinból való készültséget kimutatják, a tanári pályánál a klasszika filológiára 19 állam (köztük Poroszország, Baden) feltétlenül bocsátja, kettő feltételesen, öt (köztük Bajor- és Szászország, Württemberg) nem engedi; a modern nyelvek tanulására 19 feltétlenül engedi a végzett reálistákat (köztük Poroszország), négy feltételesen (Bajor- és Szászország), három nem engedi (pl. Württemberg); a reáliákra 24 feltétlenül, csak a két Reuss-állam feltételesen. Emellett megvan Poroszországban és a legtöbb más német államban az egységes középiskola is, az ú. n. Reformschule alakjában, mely az idegen nyelvek tanulását a franciával kezdi, majd a latinnal folytatja és az angollal befejezi a frankfurti iskola tanterve szerint, vagy pedig Altonában a Sextában a franciával kezdi, a Quartában az angollal és a Tertiában a latinnal folytatja. Kisebb városokban, ahol csak egy középiskola van, e rendszer nagy technikai előnyökkel bír. Még „nyersebb“ — hogy Lukács György volt miniszter szavaival éljek, — az egyenlő jogosítás Franciaországban,1) ahol mind a négy középiskolai típus; a latin grec, a .latin-langues vivantes, a latin-sciences és a langues vivantes sciences (amely az egész középiskolának elvégzését a lattn nyelv tanulása nélkül is lehetségessé teszi), valamennyi ugyanarra, t. i. valamennyi egyetemi és egyéb főiskolai tanulmányra képesít. Eredeti e rendszabály indokolása Georges Leygues levelében, melyet 1902. január havában a képviselőház elnökéhez intézett. „Kell, hogy a felvett négy tárgy- csoportozatnak négy különböző baccalaureátusi vizsga is megfeleljen. Ámde a négy vizsgálat mind egyenlő hosszú tanulmányt feltételez. Következőleg eltűnt a legfontosabb ok, mely fennállott arra, hogy a modern tanulmányok tanulóitól megtagadjuk a klasszikus baccalaureátus minősítését. Én mindig harcoltam amaz irány ellen, mely egy hat éves tanulmánynak meg akarta adni ugyanazokat az előjogokat, mint egy hét évesnek. De nem látom be, hogy ezentúl 9 Plan d’études et programmes d’enseignement dans les Lycées et colleges de gargons. Paris 1909.
