IV. kerületi (belvárosi) községi főreáliskola, Budapest, 1911
I. Szép Ilonka
SZÉP ILONKA. — Adalék a magyar irodalomtörténet tanításához. — I. Az irodalmi olvasmányok centrális jelentősége az irodalom- történeti oktatás keretében ma már bizonyára átment a köztudatba. Szinte így lehetne formulázni ezt az elvet: Minél több irodalmat és minél kevesebb irodalomtörténetet kell az oktatás minden fokán nyújtanunk ! Nem akarom ezzel az elmélet tanításának jelentőségét leszállítani. Sőt épen a VII. és VIII. osztálynak van fönntartva, hogy az olvasmányoknak azt a változatos és sokféle tömegét, melyet az eddigi osztályokban tanítványainkkal megértetni és élveztetni iparkodtunk, összefoglaljuk és nagy írói egyéniségek, történeti korok, irodalmi eszmék, irányok és áramlatok szerint csoportosítsuk. Bármennyire előtérbe lép is e fokon az elmélet, az olvasmány jelentősége itt is nyilvánvaló. Ma már bizonyára sehol sem követik azt a régi módszert, amely a kézikönyv száraz adatokkal túlhalmozott történeti fejtegetésein végigszáguldva, az olvasmányokat, a tankönyv szemelvényeit, rendesen alig használta másra, mint egy-egy irodalomtörténeti fejezet gyér megvilágítására. Ennek épen a fordítottja áll a mai oktatásban, sőt még ennél is tovább jutottunk. Az olvasmány nem a fejtegetések megvilágítására szolgáló példa, de még nem is dokumentum vagy indukció alapjául szolgáló anyag egy-egy írói egyéniség vagy kor magyarázására és megértetésére, legalább nem ez elsősorban, hanem egészen a Part pour Part jellegére emelkedett. Amint Horváth Cyrill igen helyesen követeli1): „az iskola i) Az 1908/09-i iskolai értesítőnk jeles programmértekezésében : A magyar irodalomtörténet tanításáról. 17. 1. 1*
