IV. kerületi (belvárosi) községi főreáliskola, Budapest, 1911
I. Szép Ilonka
16 Foglaljuk tehát össze, mi az Vörösmartyban, az ő költői képzelete tüzében, ami e sokféle alkatrészt egy ilyen új műremekké forrasztja össze. Elsősorban nyelvének ereje. Nem hiába nevezzük őt a magyar költői nyelv megteremtőjének. Ez az, ami őt legélesebben kiemeli kortársai és elődei közül. Amit azoknál hol elvétve, hol gyakrabban találunk, de sohasem folytonosan, a kapcsolatoknak az a könnyedsége, mely egyaránt alkalmas a legfinomabb, leghangulatosabb érzések és a legbatalmasabban lobogó szenvedélyek kifejezésére, az előadás nemes emelkedettsége, erőteljes páthossza, a fordulatok szemléltető ereje és néha megdöbbentő újsága, az egész nyelvnek ódon zamatja és tüze — mindez Vörösmarty leikéből állandóan, minden diszharmónia, látható apadás és megszakítás nélkül tör elő. Másik tulajdonsága az a Urai hév, a szubjektív érzelmeknek az a hatalmas áradata, mely epikájában is minduntalan fölbuggyan és ezzel sajátos színezetet, valami közvetlenséget és melegséget ad legobjektívebb alkotásainak. Jellemzése módjáról az ideális típusok rajzolásában, továbbá komponáló készségéről a drámai hatások keresésében ezúttal bővebben nem szólunk. A nagy lírikus és a magyar költői nyelv mestere álljon előttünk ebben a kis epikai költeményben, is: ez legyen a végső eredmény, melyre fejtegetéseinkben jutunk. Budapest, 1912. június 1. Király György.
