IV. kerületi (belvárosi) községi főreáliskola, Budapest, 1911

I. Szép Ilonka

11

A befejező kép is némi rokonságot mutat a Szép Ilonka végső jelenetével. Czuczor Gergely "is két költeményében használja föl ezt a motívumot: a Vértesi uadászifjakban (1829) és az Eprésző leányban (1834). Tegyük még hozzá azt is, hogy Vörösmarty maga szenvedélyes vadász volt s így legkedvesebb szórakozásának bizonyára szívesen állított ilyen idillikus emléket. íme még egy eset, melyben egy reális élmény keretébe beleolvadnak a költő olvasmányainak emlékképei.

Ez a két alapelem, amelyre Vörösmarty költeményét fölbontottuk, adja meg a költemény két főhősét; az egyik Mátyás renaissance férfialakját, a másik a virágként elhervadó leányt, Ilonkát. Hozzájuk járul még egy harmadik alak, melyet bizonyára külön élmény szolgáltatott Vörösmartynak: egy tipikus, magyar alak, az ősz Peterdi. Külön élménynek kell tekintenünk, mert nem foglaltatik az említettek egyikében sem, de szervesen kapcsolódik hozzájuk, a képet teljessé teszi, szépen kiegészíti.

Az ősz Peterdi valóban történeti alak. Magyarországon valóban van egy Peterdi család, melynek története Mátyás korába nyúlik vissza. E családnak egyik tagja, Peterdy József, fóti református pap, szoros barátságban volt Fáy Andrással, kinek fóti szőlejében, kivált a híres fóti szüreteken, bizonyára gyakran találkozott Vörösmartyval. Az öreg úr szeretett eldicsekedni családja régiségével s így valószínű, hogy Vörösmarty az ő családja nevét, (talán egyéniségét és jellemét is), örökítette meg költeményében.1)

E három alaknak kapcsolata, sorsuk egybeolvasztása adja meg a költemény benső koncepcióját, mely magában foglalja a jellemek fejlődésének is a csíráját. Az egyik élményben már benne foglaltatik a leány jelleme: naiv gyermeki voltától egészen haláláig. Csak egy nagy lelki átalakulást kell e két időpont közé gondolnunk. A másiknak, a férfiúnak jellemét az anekdota adja: azzal, hogy Mátyás királyról van benne szó, a renaissance egy hőséről, ki szereti a kalandot, a tréfát s nem igen törődik a következményeivel: ami neki idillikus játék, a szenvedély, amelyet a játszi, gyermeki kedélyben gyújt, életre-halálra szóló érzéssé fejlődik a leányban

!) S. Szabó József, debreceni tanár, az Ország Világ 1900. dec. 91. számában írt cikkében úgy adja elő a dolgot, mintha Vörösmarty az egész költemény tárgyát Peterdy Józseftől hallotta volna. Szerinte a Peterdy- családban szájhagyományként maradt fenn ez a király-idill Peterdy Ilonka tragikus szerelméről. Ezt az állítást azonban kellőképen nem igazolja s amint fenn idézett cikkemben kimutattam, egyéb körülmények is arra mutatnak, hogy csak a Peterdy-név s nem az egész tárgy átvételéről lehet szó. A Peterdy-családban élő szájhagyomány pedig csak újabban keletkezhetett, épen Vörösmarty költeményének hatása alatt.