IV. kerületi (belvárosi) községi főreáliskola, Budapest, 1911

I. Szép Ilonka

12

és tragikumává lesz. A harmadik alak, a vén Peterdy alakja adja meg az egésznek magyaros színét. A lovag és a leány alakja nem jellemzően magyaros, lehetne akár német, akár francia vagy más nemzetiségű. Hiszen nem is Magyarországból, hanem ,a Romantika nagy birodalmából valók, csak épen a nevök magyar. Erre a vonásra különben még visszatérünk.

Ez tehát a költeménynek legbensőbb alkata, első tartalmi koncepciója, mielőtt még művészi köntösbe, versekbe, képekbe, szavakba öltözött volna, mielőtt még megkapta volna kompozíciója külső részét, a formát. A költői alkotás legprimitívebb s- egyszersmind legérdekesebb részében vagyunk. Ebben az koncepcióban ébred ez a három élmény, emlékezeti kép új életre, átalakulva, átgyúrva, egymáshoz sajátos viszonyba lépve. Lépjünk már most kissé kijjebb a költő alkotó műhelyéből és lássuk röviden azokat a sajátságokat, melyek e költeményt romantikus költeménnyé teszik. Főleg két szempontból, a forma és a tartalom szempontjából emeljünk ki egy-egy tipikus vonást, amely mind erre a költeményre, mind az egész irányra jellemző.

Vörösmarty a Szép Ilonkát 1833-ban írta, tehát költői fejlődése tetőpontján. 1831-ben jelent meg éposza a Két szom- szédvár, az utolsó nagy költemény a hexaméter klasszikus formájában, de már kirívóan romantikus középkori tárggyal. Vele végleg levedletté a költő a klasszicizmus utolsó kigyóbőrét s itt áll most előttünk teljes szépségében, mint a mesebeli királyfi, a romantikus Vörösmarty. De nem annyira a versforma, hanem a költemény műfaji formája adja meg elsősorban romantikus jellegét. Ha átlapozunk költői, irodalomtörténeti anthológiákat, az egész világirodalomtörténetben nem fogunk találni a XVÍII. század végéig ilyen kisebb elbeszélő költeményeket több szakasszal. A német irodalomban tűnik föl először a Sturm és Drang korában, a romanticizmus előkorszakában, más irodalmakban rendesen csak a XIX. század elején, a tulajdonképeni romantikus korszakban. Pedig ez a forma igen régi, a népköltészet kedvelt epikus formája, mely ekkor lett ismeretessé, különösen az angol és dán balladák révén. Németországban Herder halhatatlan érdeme a népköltészet értékesítése az irodalom számára; ez a népies hatás épen egyik legjellemzőbb vonása a romantikus irodalmaknak.

Ami a költemény szerkezeti fölépítését, a drámai hatások keresését illeti, ez nemcsak a romantikus irányra, hanem főképen Vörösmarty költői egyéniségére és hajlamára, a drámaíró Vörösmartyra jellemző.

A tárgy középkori és nemzeti, két olyan sajátság,mely élesen elválasztja a klasszicizmust a romanticizmustól. De érdemes ezt