IV. kerületi (belvárosi) községi főreáliskola, Budapest, 1911
I. Szép Ilonka
10 vándorújában végig kísérjük, csak kiemeltük nagy kedvelt- ségének és elterjedtségének jellemzésére néhány főbb mozzanatát. Vörösmarty Szép Ilonkájára nézve a legközelebbi forrás Bajza említett novellája. Még egy korabeli írónak egyik munkáját kell említenünk, mely hatással lehetett költőnkre s ez Kisfaludy Károly Mátyás deák című egyfölvonásos vígjátéka (1825.), mely Mátyásnak hasonló, de derűs kimenetelű kalandját adja a Bakonyban Turu biró leányával, Örzsivel. Van ennek legalább egy jelenete, mely bátran állítható párhuzamba a Szép Ilonka II. részével. Mielőtt még Mátyás megérkezik, azt mondja róla Turu biró : „Azt rebesgetik : a király néhány napig a Bakonyban fog vadászni. Bár ezen jönne keresztül, vagy legalább a környéket látogatná meg, szeretném látni. Bajnok vér, apjára ütött; ha az ellenséget megszalasztja, aztán a vadakat kergeti.“ — A jelenet a következő : Turu biró: . . . Hunyadi János éljen! Mátyás (illetődve): Ő már nyugszik. Turu: Éljen! Mondom, neki a sírban is élnie kell, míg én élek. Mátyás (fölbuzdulua): Élni fog. Turu: Most éljen Mátyás király! Igyál mert megszidlak. Mátyás: Éljen kedves népe javára! . . . Turu : Büszke lehet kegyelmed, mert ebből a kulacsból Hunyadi János fővezérünk is ivott Belgrádnál. Mátyás : Belgrádnál ? Turu: Én is ott voltam, pedig dicsekvés nélkül mondva, nem utolsó vitéz stb. Az egész helyzet még apróbb részleteiben is ugyanaz. Vörösmarty csak kiemelte komikus alapjából, Kisfaludy népies alakjait és szavait megnemesítette, igazán költőivé tette. A másik motívum, a vadász-idillmidőn a vadász vad helyett egy szép leányra bukkan és azt ejti rabul, szintén kedves témája volt Vörösmarty kortársainak. Gondoljunk csak Kisfaludy Károly balladájára, az Eprész-leányrn (1829), amelyben a szép Ilmára eprészés közben akad egy ifjú vadász. E költeménye valószínűleg Bürger Graf Walter c. balladájának hatása alatt készült. A vadász-idill különben a német és angol irodalomban igen elterjedt. Nálunk ezidőben szintén többen dolgozták föl. Kisfaludy Károly ismételten A szeretők sírja (1831) c. balladájában, melyben a hervadó leány alakja is föltűnik. Múl tavasz, nyár, hervad a szűz, Mint halmán a rózsa hull.
