IV. kerületi (belvárosi) községi főreáliskola, Budapest, 1911

I. Szép Ilonka

8

íme, így kapcsolódik bele egy műalkotás csak egy motívumával is abba a nagyobb körbe, melyet alkotója többi művei szolgáltatnak ; nem áll soha elszigetelten, hanem egy fejlődés szükségszerű eredménye, amely a költő egyik élményéből fakad, átvonul folytonosan változva, alakulva egyéb művein, de összeköttetésben van korának más alkotásaival, nemcsak hazai, hanem külföldi művekkel is. így illeszkedik bele minden művészi alkotás egy nagyobb egészbe, melynek szerves alkotórészét teszi. Ettől a nagyobb egésztől, miüeutől, függ, ebből magyarázható keletkezése. Csak föl kell kutatni azokat a föltételeket, amelyeknek lélét köszöni és azokat a kapcsolatokat, amelyek az egészhez fűzik. Ezen a téren összeesik az irodalomtörténetíró és esztétikus munkássága, amaz a történeti, ez a természeti, lélektani föltételeit kutatja a mű létrejöttének. Ugyanezt fogjuk látni, ha költeményünk többi alkatrészét is szorosabban vizsgálódásunk alá vesszük.

A másik alkatrész, a Mátyás-anekdota forrását is kikutathatjuk. Gyulai említi jegyzeteiben, hogy Vörösmarty olvashatta IV. Henrik francia király vadászkalandját Lüdemann pyrenaeusi útleírásában1), melyet Bajza József is földolgozott a Hableány c. novellájában. Bajza IV. Henrik kalandját, mely a navarrai Nérac városához fűződik, Visegrádra helyezi át és hőséül Nagy Lajost teszi meg, aki megszereti a szép kertészleányt, Milkát (a néraci mondában Fleurette), de elhagyja s ez utána való bánatában elhervad. Bajza azonban tovább fűzi képzeletével ezt a mondát. Milka halála után mint kisértet, Hableány, tovább él és bolyong a vidéken, „addig míg leány nem akad, kinek szegény létére királyi mátka és sors e földön, az övéhez hasonló nem juta s ekkor az következik vándorlásaiban, ő pedig nyugalomra megyen.“ Ezt a történetet Bajza keret alakjában újra megismétli, most már Mátyás királyra vonatkoztatva. Mátyás a szép visegrádi halászlánynak, Erzsinek udvarolt. Egyszer, amint Marosról átevez Visegrádra egy fekete vitéz (a Hableány alakja) meséli el neki a szép Milka történetét, s Mátyás ez elbeszélés hatása alatt határozza el, hogy lemond Erzsiről, nehogy a szegény leánykán teljesedjék a Hableány sorsa. Visszatér Budára s mire hosszú idő múlva újra fölkeresi Visegrádot, már temetik a bánatában

!) Gyulai tévesen Garnett utazásait említi. Ennek a tévedésnek maga Bajza a szerzője. Bajzát t. i. 1843-ban azzal vádolták, hogy ezt a novelláját Zschokke német író egyik művéből plagizálta. Bajza rámutat, hogy mind az ő, mind Zschokke novellája egy közös forrásból ered: Garnett utazásaiból. Bajza ekkor már nem emlékezett pontosan novellája forrására. Abban az utazási könyvtárban t. i., ahol Lüdemann pyrenaeusi útleírása megjelent, szerepel Garnett is egy skótországi utazással, Bajza a két különben jelentéktelen nevet fölcserélte.