Evangélikus Leánygimnázium, Budapest, 1941

Dr. Kring Miklós.

Nem hosszú tanári pályájából hat évet töltött csupán iskolánkban. Egész ittléte alatt örömmel láttuk tudományos fejlődését, de éreztük azt is, hogy emellett teljes szívvel- lélekkel végzi középiskolai tanári munkáját is.

Nem is csoda, hogy olyan áldozatkész szolgája volt egyházi iskolánknak, hiszen ősei négy nemzedéken át evangélikus egyházi szolgálatban állottak, édesatyja pedig gimnáziumunk növendéke volt s egyházunk buzgó munkása. Ö maga is mindig közel állott az egyházhoz, s belekapcsolódott már fiatalon annak munkájába.

Tulajdonképpen csak itt tanított középiskolai tanulókat. Előbb a Pázmány Péter Tudományegyetem történelmi proszemináriumát vezette, s itteni tanársága alatt is híven dolgozott professzora, Domanovszky Sándor mellett. Tudományát azonban aprópénzre is fel tudta váltani. Tör- ténelemszeretete fellelkesitette az ifjúságot, nem egyszer szemináriumszerű összejövetelekben is nevelte őket. De lelkesen vezette be a rábízottakat a latin irodalom és római kultúra szellemébe; sikert is értek el tanítványai a tanulmányi versenyen — pedig a leányok négy évi tanulás után állanak ott ki a fiúkkal szemben.

Kötelességtelj esitése legkisebb érdeme. Egyszerűsége, tiszta gon dolkozása sugárzott minden ténykedéséből. A tanárok kedves kartársat vesztettek el távozásával: jó barát, megértő támogató munkatárs volt, s melegszívű fiatal barátja az ifjúságnak.

S ha most magasabb célok felé bocsátjuk őt, reméljük, hogy vissza-vissza fog mindig térni közénk, ha örömünk, bánatunk lesz. S így távozásával iskolánk és általa egyházunk is egy külső jó baráttal többet fog magáénak mondhatni. Adja Isten, hogy sokszor mondhassuk még büszkeséggel: Kring Miklós itt működött s itt nyerte továbbfejlődése alapjait.