Evangélikus Leánygimnázium, Budapest, 1939
18 helyzetekbe való belenyugvás, egyszóval humorista világszemlélet és hogy a „nyugat” költészetének jellegzetes nevettető eleme vájjon valóban humor-e? Amerikai viszonylatban a „nyugat” szó azt az állandóan mozgó és nyugat felé előrehaladó vonalat jelentette, mely mögött megmunkált, megművelt, gazdaságilag kihasznált, betelepített vidékek voltak, előtte azonban óriási kiterjedésű felderítetlen, de mérhetetlen kincsekkel kecsegtető területek vártak a meglevővel elégedetlen, de a bizonytalan jobb jövő érdekében minden átmeneti nehézséget vállaló pionírra. A 19. sz.-ban az ismeretlen területeknek ez a felderítése már legnagyobb részt befejeződött. Az egykori nyugati határok őspionírjainak leszármazottjai megőrizték azonban az apák lelkületét (sőt Amerika szellemi arculatának kifejlődésében is irányítók voltak). A fentvázoltak alapján nyilvánvaló tehát, hogy a nyugat emberének lelkületével kapcsolatban humorról vajmi kevéssé beszélhetünk; hiába keressük tehát a nyugat talajában gyökerező költők műveiben is. Amit sokan tévesen „humornak” neveznek, az többnyire csak komikum, ritkábban szatíra. Az idevágó művek vizsgálata alapján megállapítható, hogy ezen. költők tudatosan szemmel tartott célja a szórakoztatás, megnevettetés volt, ezt pedig nehéz, már-már reménytelen munkában kifáradt, a magasabb kultúrát bizonyos fokig megvetésükkel sújtó honfitársaiknál csak a komikum kevésbbé kifinomult fajaival, főleg helyzetkomikummal érték el. Még Artemus Ward is alkalmazza műveiben a Mississippi-völgy lakosának, a ,,pike”-nek durva, csiszolatlan beszédmódját és lehetetlenül rossz helyesírását, a megnevettetésnek ezt a valóban jól bevált, de olcsó eszközét, melyet költői elődei egész soránál is megtalálunk. Pedig Ward munkássága összességét tekintve kiváló író, akitől Mark Twain saját bevallása szerint is sokat tanult, és aki nem érdemelte meg a „Western Goth” (nyugati gót) csúfnevet. A komikum ugyanis csak egyik, ritkábban előforduló eleme költészetének. Legtöbb művéből a szatirikus szól hozzánk, aki a polgárháború folyamán kétszeresen szembeötlő nemzeti hibákat: az amerikai ember pénzsóvárságát és egyéniségnélküli tömeggondolkodását ostorozza olyan erővel, mint napjainkban Sinclair Lewis,vagy Will Rogers. Mark Twain is a határvidéknek gyermeke. Atyja a nyugat emberének tipikus példája, aki egész életében keményen dolgozott és mérhetetlenül szegényen halt meg, de utolsó percig sem a$ta fel a máról-holnapra történő hirtelen meggazdagodás reményét. Mark Twain lelkülete kialakításában is elhatározó jelentősége volt a nyugatnak, és írói pályája kezdetének irányát is ez határozta meg. Ezen tényezőket véve tekintetbe, már nem is hat meglepetésként az az általában kevéssé ismert tény, hogy Mark Twain, a világirodalom egyik elismerten legnagyobb humoristája, mint sokat ígérő szociális szatirikus kezdte az írói pályát. Külső és ezeket nyomon követő belső események hatása alatt később azonban eltér művészete korai irányától. Keletre kerül, ahol a kötött társadalmi rétegeződés tradi- cionalizmusa folytán a szociális szatíra nagyon is ismeretlen műfaj,
