Evangélikus Leánygimnázium, Budapest, 1939
16 háton, középkori lovag módjára indul útnak a pirospozsgás Katrina meghódítására, ugyanolyan felejthetetlen alak, mint a lényegesen, ismertebb Rip Van Winkle. Rip Van Wmkle Amerika szorgalmas, tettrekész és pompás üzleti érzékű holland őstelepeseinek ezen fajtáját meghazudtoló leszármazottja a naplopók azon csoportjába való, akik leküzdhetetlen ellenszenvvel viseltetnek minden olyanfajta munkával szemben, mely a maguk és családjuk számára rendezett életet és rendes házatájat biztosíthatna. Pedig Rip egész nap dolgozik: lovagiasságból, mint aki gyenge nők fizikai munkájának látását nem bírja elviselni, segít a falu asszonyainak nehéz munkák elvégzésében, miközben saját földjeit fölveri a gyom és dudva, gyermekei pedig rongyokban járnak. Azonkívül ő tanítja a falu gyermekeit a papírsárkányeregetés és golyózás tudományára, ő mesél nekik indián- és szellemtörténeteket. Rip-nek csodálatos kalandokban van része (ezen a ponton szövi bele az író elbeszélésébe a Hudson folyó vidékének felfedezőjéről, Hendrich Hudsonról. szóló száj- hagyományt). Rip 20 éves csodás álombamerülése után tér ismét, vissza szülővárosába. Itt azonban teljesen megváltozott életet talál. Alombamerülésekor őfelsége III. György angol királynak volt hűséges alattvalója, most pedig az Egyesült Államoknak szabad polgára, aki hiába keresi a forradalom előtti idők nyugodt, csendes, idillikus életét. Ennek helyébe rohanó, siető yankee-életstílus lépett, hangoskodó, a szavazatok nagyobb száma érdekében a tömegkegyet haj- hászó politikusokkal. Rippet részben megdöbbenti, megfélemlíti részben elkedvetleníti ez az életforma. Az elbeszélés ezen részébe Irving szubjektív elemeket visz. Washington lrving, aki 1783-ban. az amerikai szabadságharcot befejező béke évében született, sohasem tudott megbarátkozni avval a változással, mely az általa már csupán elképzelt forradalom előtti nyugodt, idillikus életformát lármával, sürgés-forgással váltotta fel. Nyilván ez a magyarázata annak, hogy a saját kora sivár hétköznapjától, a New England-i reformmozgalmaktól, a munkásság jobb munkalehetőségekért folytatott küzdelmeitől elfordulva, a romantikát a múltban — a holland őstelepesek életében — kereste. Nem volt reformer természet, tehát nem is válhatott belőle szatirikus író. Végül belenyugodott a szerinte változhatatlanba és felépített magának egy talán sohasem létezett romantikus világot, mely azonban valószínűnek hat a pompás, életet lehelő jellemek által, melyekkel ezt a világot benépesíti és melyeknek jellembeli hibáit világosan látja, de elnézően és meg- bocsátóan mosolyog rajtuk. Szinte érezzük, hogy az a nézete: ilyen emberek nélkül színtelen, unalmas volna az élet, kevesebb mosoly az emberek arcán. Az ilyen lelki diszpozíciójú ember, ha irodalmi művet alkot, azokkal a humoros irodalmat gazdagítja, llymódon helytálló a bevezető megállapítás, hogy lrving Amerika első nagy költője és egyúttal első vérbeli humoristája is. Lowell, a Harward egyetem híres modernnyelvi és irodalom- történet tanára, Wilson szerint „a legamerikaibb amerikai”, több mint egyszerűen nagy ember, több mint az óriás kiterjedésű Amerika egyik meghatározott színezetű tájegységének költője, mert —
