Evangélikus Leánygimnázium, Budapest, 1938
3 Özv. Schaádt Gyuláné emlékezete. Kilenc esztendővel ezelőtt emlékeztünk meg Évkönyvünk lapjain iskolánk tanáráról, özv. Schaádt Gyulánéról, szeretett Irma néninkről. És most újra emlékezünk ! Akkor nyugalombavonulásakor az Élet, most a Halál választotta el tőlünk, s így síró lélekkel búcsúzunk tőle. Nagy-Magyarország boldog korszakában, a derűs Dunántúlról indult el egy külső eseményekben nem gazdag, de benső tartalomban annál nagyobb élet. Már a tolnamegyei, zombai meghitt családi kúria légkörében ismerkedett meg a leánylélek a magasztos széppel, az irodalommal, művészettel; ezek azután hű kísérői voltak az élet derűs és borús napjain keresztül egészen a sírig. A szépen meginduló élet csakhamar tragikusra lordult, korén özvegységre jut... Kis leányával otthont talált volna újra szülei körében, de erős lélekkel és akarattal elhatározta, hogy tanulni fog, kiküzdi boldogulását az életben. Német és francia nyelvi ismeretei megkönnyítették elhatározását, megszerezte a polgáriiskolai tanárnői oklevelet, s a lőcsei állami felső leányiskolába nyert beosztást. Három esztendeig tanított itt, e nagyműveltségü szepességi városban. Tanítványai és kedves társasága erősen fájlalta, amikor a besztercebányai áll. felsőleányiskolához került. Itt is maradt azután egészen a világháború utáni összeomlásig. „Irma néni“ szeretettel, lelkesedéssel tanított, sőt tanult tovább. A vele született érdeklődés a modern nyelvek és irodalom iránt fokozta törekvését, egyre jobbat s többet akar nyújtani. Párizsba utazott, hogy francia nyelvi tudását felfrissítse. Tanítványai a pihenés óráiban igaz élvezettel hallgatták nyári útjain szerzett értékes benyomásait, tanulságos élményeit. Nagyszerű olvasottsága, kedves modora révén rövidesen belekapcsolódott a besztercebányai társaságba is, ez pedig nem volt könnyű. Az 1900—1910-es esztendőkben már erős itt a nemzetiségi mozgalom, de Irma néni erős dunántúli magyarsága mellett is közkedvelt az egész városban. Tanártársai, tanítványai meleg szeretettel veszik körül; ez különösen azokban az években jóleső, mikor a gyenge test szenvedései mind jobban megnehezítik munkáját. A háborús évek nehézségeit erős lélekkel viseli, de a háború utáni nagy válság izgalmai annyira lesújtják, hogy nagybetegen jön Budapestre, szerető családja körébe. A kedves rokoni körben megerősödve visszatér munkakedve, s lelkesedéssel kezdi meg tanári munkáját 1921-ben az evangélikus egyház továbbképző líceumában. Ez a munka akkor nemcsak kötelességteljesítést, hanem áldozatot is jelentett. Szívesen vállalta ezt a terhet is, hiszen önzetlen jóság, lelki nemesség jelzi valamennyi tettét. Kilenc éven át tanította a német és francia nyelvet mint
