Evangélikus Leánygimnázium, Budapest, 1937
16 Dr. Láng Margit. írta: Dr. Dömötörné Nőtcl Elza tanár. Az 1924/25. iskolai év első tanítási napján a Veres Pálné evangélikus továbbképző iskola akkori első osztályának tanítványai izgatottan írták az órarendet. Az általánosan megszokott iskolai tárgyakon kívül ugyanis olyan tárgyak is kerültek tanrendünkbe, melyeknek neve elegendő volt ahhoz, hogy az ebben a korban oly fogékony leánylelkeket várakozásteli izgalommal töltse el. Már az első napon megsejtettük, hogy az ilyen órák, mint világirodalom, zenetörténet, filozófia és művészettörténet — más középiskola tantárgyai között abban az időben még egyáltalában nem szereplő tárgyak — rengeteg nagyszerű lelkiélmény forrásává lesznek. A művészettörténet különösen megragadta képzeletünket. Valamennyiünk számára feledhetetlenek azok a színes órák, melyeken lélekben bebarangoltuk a világ minden olyan zegét-zugát, mely a szép kultuszában maradandót alkotott. Ezeken az órákon tanultunk meg látni, minden szépet észrevenni; ezeken az órákon kaptuk útravalóul egy egész életre azt az átlagnál biztosabb kritikai érzéket és csiszoltabb ízlést, melynek segítségével a modern művészeti törekvések dzsungelében irányítás nélkül is el tudunk igazodni. Kétségtelen, hogy a művészettörténelem már tárgyánál fogva is érdekli a női lelket, de az is közismert, hogy éppen leányoknál a tanár egyénisége rendkívüli mértékben fokozhatja, illetőleg csökkent- heti ezt az érdeklődést. Mi már akkor is tudatában voltunk annak, hogy ezeknek az óráknak színességét tanárunk, Dr. Láng Margit, mindnyájunk szeretve tisztelt Margit nénije, szuggesztív egyéniségének köszönhetjük. És hogy ez a tény az idők folyamán egyre tuda- tosabbá vált és válik az egykori tanítványok lelkében, annak beszédes bizonyítéka a volt tanítványok hálójának és ragaszkodásának számtalan megnyilvánulása azokért a feledhetetlen művészettörténeti órákért, melyek oly nagy hatással voltak későbbi, közvetlen művészeti élményeik kialakulására. Erről a tanárról, aki tanítványai lelkében ilyen maradandó benyomásokat tudott kelteni, kell szólanom, most már mint tanár-társa, abból az alkalomból, hogy először zárunk iskolai évet továbbképzőből kollégiummá, majd pedig gimnáziummá vált iskolánkban úgy, hogy Dr. Láng Margit nem mint fáradhatatlan kartárs, hanem mint minden iskolai ügyet azért továbbra is figyelemmel kísérő, kedves vendég van közöttünk. Az atyai részről nagymúltú intellektuel, anyai részről régi nemesi családból származó Dr. Láng Margitban a Láng- és Pesthy- családok évszázados kultúrája csodálatos harmóniában egyesül. A nagyműveltségű orvos-apa leányait nagyon alapos és kitűnő, a korabeli nőnevelés színvonalát messze meghaladó nevelésben részesíti. Ezért, amikor Br. Wlassich Gyula 1895-ben megnyitja az egyetemet a nők számára, a tolnamegyei társas élet kedvelt tagja azonnal elhatározza, hogy tudományos pályára lép. A gimnáziumi osztályok bizonyítványainak megszerzése és az érettségi letétele nem jelent különösebb fáradságot számára, és nem is vesz igénybe hosszú
