Evangélikus Leánygimnázium, Budapest, 1937
17 időt. Már 1897-ben beiratkozott a budapesti egyetem bölcsészettudományi karára, mint a magyarországi egyetemek első nőhallgatója és tanulmányi éveinek egész folyamán meg is marad a klasszika- filológia-szak egyedüli nőhallgatójának. Az átlagot messze túlszárnyaló szellemi képességek igen nagy akaraterővel és kitartással párosulnak. Csak ilymódon lehetséges, hogy a negyedéves tanárjelölt amellett, hogy az egyetemi előadásokat látogatja, szakdolgozatait készíti, disszertációján dolgozik és a szigorlatra készül — már tanít is. Az 1896-ban megnyílt és az Országos Nőképző Egyesület által fenntartott Veres Pálné-leánygimnáziumban, az első magyar leány- gimnáziumban kezdi meg l9Ö0-ban professzora, Beöthy Zsolt meghívására és irányításával, tanári működését, és marad is az intézetnek hosszú időn át egyedüli nőtanára. A nők szellemi egyenrangúságénak elismerésénél többet jelent ez a meghívás, mely által Láng Margit Beöthy Zsolton kívül Sebestyén Gyula, a kiváló történetíró és Alexander Bernét, a híres esztéta és filozófus kartársává lesz. Egész rendkívüli szellem felismerésének és elismerésének bizonyítéka ez. Hogy Láng Margit óráit mennyire élményszerűvé tudta tenni, és hogy evvel milyen mély hatással volt tanítványai lelkére és mennyire egész életre szóló ismereteket adott nekik, arról már volt szó. Pedagógiai tevékenységéről szólva azonban meg kell emlékeznünk arról a szervező munkáról is, melyet 1921-ben mint az igazgató legerősebb támasza, a Veres Pálné ev. továbbképző intézet megszervezésében kifejtett. A művészettörténet tanításában ma általánosan követett didaktikai módszer kialakítása szintén az ő érdeme. Ahhoz, hogy teljes képet adjunk Dr. Láng Margitról, pedagógiai munkásságán kívül tudományos munkásságáról is meg kell emlékeznünk. Szívvel-lélekkel tanár, annak is vallja magát, de a tanári hivatással együttjáró fárasztó munka ellenére is marad mindig ideje archeológiái kutatásai számára. Érdeklődését a klasszika-filológiával kapcsolatban levő archeológia már korán felkelti és amikor 1906/07. telét is Rómában tölti, ennek a római tartózkodásának is archeológiái kutatások végzése a fő célja. A római német archeológiái intézetben dolgozik európai hírű szakemberekkel együtt, kik az igazi tehetséget és érzéket azonnal felismerve, a magyar tudóst nagy megértéssel segítik ót a kutatómunka kezdeti nehézségein. Így és itt szövődnek azok az egész életreszóló, kölcsönös elismerésen alapuló mély barátságok, melyeknek egyéni szemponton túl, a magyar tudomány szempontjából is oly nagy jelentőségük van. A téli hónapok komoly munkáját tavasszal többhónapos délolaszországi, görögországi és konstantinápolyi tanulmányút váltja fel. Később még többször felkeresi ezeket a helyeket, de visszagondolva a művészettörténetórók hangulatára, az egykori tanítvány úgy érzi, hogy tanára ezeken az órákon első és saját bevallása szerint is leg'szebbemlékű és legmélyebb hatást tett tanulmányútja benyomásait elevenítette fel, így varázsolva tanítványai lelki szemei elé a nagy görög és római múltat. Egy munkája jelent meg könyvalakban (Bestimmung des Onos oder Epinetron. Berlin, 1908 ), a többi hazai, de főleg külföldi szaklapokban, nagyobbáre német nyelven. A különböző időpontban, külön
