Evangélikus Leánygimnázium, Budapest, 1937
15 erőt, ami tanárainkban és tanítóinkban van, meg kell becsülnünk és értékelnünk kell.“ Bennük látja „az eszményi világnézet megmentőit a mai, anyagias gondolkodás és hitetlenség terjedésével szemben.“ És éppen, hogy a tanár és tanító lelkesedését ne lankassza anyagi gond, hogy lelkiéletét, szellemiségét jövő nemzedékünk nevelői kara tovább fejleszthesse, törekszik Németh Ödön mindvégig a tanítói- és tanárikarok sorsának könnvítésére. Az ő kezdeményezésére jut vissza a Simonyi-alap jövedelme a végrendelet eredeti céljának megfelelően tanítói és tanári tanulmányi ösztöndíjak alakjában a tanszemélyzetnek, szertár- és könyvtáralapként az iskoláknak. Lehetővé teszi ezzel egyrészt a külföldi tanulmányutakat, másrészt az iskolák állandó fejlesztését. De nemcsak a Simonyi alap jövedelmét juttatja az iskoláknak, hanem Raf- fay püspök úr szavai szerint, valóban „az egyház nagynevű, régi építőinek nyomdokaiba lép, mikor a mai nehéz viszonyok közt, egészen kivételes áldozatkészséggel és nagylelkűséggel siet az egyház és iskolák anyagi megsegítésére,“ azzal a 2000 P-s összeggel, melyet közfelügyelői beiktatása alkalmával a leányiskola építési alapjára mint legelső adományozó felajánl, s ezzel az egész gyűjtést megindítja. Számos más alkalommal adja még önzetlen áldozatkészségének jelét, lelkesen támogat anyagiakban is minden nemes iskolai törekvést. Újabb nagy adománnyal járul leánygimnáziumunk kufsteini emléktáblájának sikeréhez, s minden alkalommal, minden iskolai ügyet bőkezűen pártfogol. De még ez anyagi támogatásnál is többet tett iskoláinkért azzal, hogy mindenkori nagy elfoglaltsága ellenére is mindig tudott időt szakítani arra. hogy egy tanítási órát, évvégi összefoglalást, ünnepséget meghallgasson, sőt még kirándulásainkon is résztvegyen. Szívesen elbeszélgetett ilyenkor gyermekkel, tanárral, szülővel egyaránt, s mindenkor megértő készséggel adott felvilágosítást a lélekbúvár nagy szaktudásával a gyermek nevelésére, lelki kilengéseire vonatkozóan. Ilyenkor a különben szűkszavú, zárkózott tudós az apa szeretetében oldódott föl és így nézte és így segítette a tanácsára szorulót. — Hogyne tudta volna az apa meleg szemével nézni tanítványainkat, mikor saját gyermekei : ma már mint kartársunk, körünkben működő Margit leánya, és elmeorvosi pályán működő fia is a mi iskoláink növendékei voltak. Meleg kedélyvilágról tanúskodik az a kezdeményezése, amely- lyel három iskolánk tantestületeit minél közelebbi, baráti kapcsolatba akarta hozni egymással. E Simonyi-ünnepség egyik célja is e kapcsolat megszilárdítása. Összefoglalva az elmondottakat, kitűnik, hogy Dr. Németh Ödön közfelügyelői tisztének elvállalásához telt fogadalmához híven, mind orvosi kötelességeiben, mind készséggel vállalt egyházi tisztségeiben minden feladatát „erői megfogyatkozásáig hűen“ végezte, mint ahogy Máté evangélista mondja: „Úgy illik nekünk, minden meghagyást betöltenünk“. Ö valóban betöltötte Isten meghagyását, mint püspök urunk mondta, 1937. december 28-án, nagy halottunk koporsója fölött; „családi körben, hivatása mezején, egyházában, a közélet sokféle munkaterén, a tudományban s az igazság kihámozásában, egyaránt önzetlenül, buzgón, teljes lélekkel végezte minden munkáját. Az Úr tudja az ő dolgait, hogy az mind szolgálattétel volt. Buzgó szolgálat, értékes szolgálat.“ Legyen emléke áldott!
