Evangélikus Leánygimnázium, Budapest, 1937

I

13

háború és kommunizmus áldozatai írtak megmentőjüknek. Kiváló és ma is előkelő szerepet játszó személyiségek magánleveleiből, tehát a nevek mellőzésével, idézem a következő sorokat: . Te, kedves

Barátunk, nemcsak szimbólumnak hordod a genfi keresztet. Te megmentetted a Reád bízott eletet. Egész orvosi tudományod latbaveté- sével viselted gondomat, mentettél meg. a kommunisták semmi mesterkedése sem tudott rávenni, hogy orvosi véleményeddel, lelkiismereteddel meghátrálj előlük s kiszolgáltasd nekik az áldozatot.“ Vagy „... hozzám nemcsak, mint ember állott közel, de mély és el nem múló hálára vagyok kötelezve azon nehéz időkből, amikor megmenekülésemet s így életemet is kizárólag kedves férjének köszönhettem,“ mondják a részvétsorok.

Emberszeretetének és orvosi kötelességérzetének beszédes bizonyítéka e két levél, valamint az az irat is, mely a kommunizmus idején önfeláldozó munkássága miatt életében is veszélyeztetett orvos és családja menekülését tehette volna lehetővé, végső esetben. Kitűnik ebből is, hogy a reábízott életet saját és családja épségének, sőt éleiének kockáztatásával is menti még e rendkívüli, zavaros politikai viszonyok között is.

Orvosi pályafutásának mégis, talán egyik legnehezebb szakasza, háborús szolgálata volt, 1915 március 16-tól 1918 november 16-ig. Ekkor a háború rokkantaiban kellett látnia az emberi test és lélek csődjét, neki, ki az emberiség jobbá, nemesebbé tételét tűzte ki életcéljául. Látnia kellett a világégés szerencsétleneiben a jog és igazság megrendülését. Lelki egyensúlyát azonban tudományos kutatásaival biztosítja és a tudós válságait mindenkor meg tudja oldani s a világrend magasabb összhangját mindig megtalálja a hivő lélek alázatával.

E lelki válságok mellett, melyeket a világháború s az utána következő társadalmi megrázkódtatás miatt szenvedett el Németh Ödön, családi életében is reánehezedik az első csapás, elveszti édesapját, egyben legjobb barátját, saját elhalálozásához hasonló, megdöbbentő hirtelenséggel. Ennek súlyát csak akkor érezzük át vele együtt igazán, ha meggondoljuk, mennyire ragaszkodott később is, saját családi életének boldogságában is szüleihez. A két Izabella utcai ház között, szülei és saját otthona közt állandó, szoros és közvetlen az együttérzés ; nincs nap, hogy legnagyobb elfoglaltsága mellett is, ha csak percekre is, fel ne szaladna szüleihez Édesatyjának elvesztése után is egyházához menekül megváltásért. Ekkor szegődik teljes leikéből az egyház szolgálatába és vállal felelősséggel teljes vezető szerepet is. Mint az 1911-i Egyházi Értesítő közli, ekkor már régebben egyházunk presbitere, szerepel a közös képviselőtestület póttagjai és a vallástanítási bizottság tagjai közt. 1914-ben egyhangúlag vallástanítási felügyelővé választják, s így írnak róla : „Ügybuzgalmával, az egyház ügyei iránt való nagyfokú érdeklődésével már eddig is szép tanújelét adta egyházias gondolkodásának.“

Mint vallástanítási felügyelőt, ezentúl meghívják a képviselő- testületi ülésekre. E szorosan vett egyházi tisztségek mellett az egyház iskoláinak életébe is bekapcsolódik. 1921-ben 11. iskolafelügyelő, s e munkakörét 1933-ban a közös felügyelői tisztségre váltja fel.

Lankadatlan munkateljesítése e két, látszólag teljesen elkülö