Evangélikus Leánygimnázium, Budapest, 1937

14

nülő s külön-külön is egész embert kívánó munkakörben csak úgy magyarázható, ha mind orvosi és tudományos pályáján, mind egyházának szolgálatában hivatását látta. Ezért nem keresett pihentető, súlyos orvosi gondjaitól mentesítő kedvtelést, mint a legtöbb orvos.

Egyházi tevékenykedése volt életének kiteljesedése. Ezt pedig csak legnagyobbjainkról mondhatjuk, de ezekről büszkén vallhatjuk, mint magyarok és mint evangélikusok egyaránt, az Evangélikus Értesítő 1914. évi egyik számának szavait idézve: „Budapesten az orvosok és a természettudósok az egyház iránt nagy érdeklődéssel viseltetnek. Háberern Jonatán Pál, Moravcsik Emil, Bókay Árpád és János, Dirner Gusztáv, Németh Ödön, a jeles professorok, míg a külföldi természettudósok az egyházzal szemben többé-kevésbbé ellenséges állást foglalnak el.“

Hogy Dr. Németh Ödön e hosszú időre visszanyúló egyházi munkásságában milyen magasztos hivatást látott, arról valóságos hitvallást ad az 1933 június 18-i képviselőtestületi gyűlésen elmondott beiktatási beszédében, amikor így szól :

„Nagy elfoglaltságom mellett vállaltam e súlyos kötelezettségekkel járó tisztet azért is, mert úgy vélem, hogy akit az egyház, a társadalom, az iskola és a közélet egyéni fejlődésében elősegílett, tisztes állásra emelt, s a közjóra célzó törekvéseiben mindenkor pártolt, annak kötelessége a társadalomnak és az egyháznak nemcsak annyit visszaszolgálni, amennyit múlhatatlanul kötelessége volna visszaadni, hanem még azon felül is.“ E nyilatkozata ismét hálás szívének megkapó kifejeződése.

E hálaérzetét, mint az iskolának volt növendéke, elsősorban éppen az iskola iránt fejezi ki. Elemi iskolánkat két ízben menti meg az egyház kiváló vezetőivel együtt, 1922-ben és 1931-ben. Különösen az első alkalommal volt válságos az iskola sorsa, amikor a vallás- és közoktatási miniszter csekély tanuló-létszáma miatt intézkedett megszüntetése ügyében. Ez akkor 121 éves elemi iskola megmentésében mindenesetre döntő volt Németh Ödönnek az az érvelése, hogy elemi iskolánk elsősorban erkölcsi érték, nem tekinthető üzleti vállalkozásnak. Még súlyos áldozatot is kell hoznunk érte, mint ahogy őseink is sokat áldoztak reá. E felfogásából is, a nagy beszédében is említett hálaérzet és hagyománytisztelet tűnik ki.

De ez érzései nem irányítják tekintetét csak a múlt felé. A jövő terveit is világosan látja, s éppen I. felügyelői tisztségének idejére esik leányközépiskolánk átszervezésének nagy ügye s ennek megvalósítása, mint az ekkori jegyzőkönyvek s a „Leányiskola 50 .eves története“ tanúsítják, az átszervezés püspök urunk és Németh Ödön érdeme. Iskolafelügyelői munkáját elemi- és leányközépiskolánk sorsa nehézzé és felelősségteljessé tette. — Milyen nemes öröm lehetett számára mindvégig, hogy szerencsésebb fasori gimnáziumunk nyugodt viszonyok mellett, megfelelően elhelyezve, szép eredménnyel dolgozott. Ez iskolánknak a legutóbbi évben elért országos sikerét a középiskolai tanulmányi-versenyen szerzett dicsőségét, büszkén állapítja meg legutolsó nyilvános ünnepi beszédében is.

Mint humanista gondolkozású elme, az iskola minden eredményének alapját a tanítói és tanári lelkületben látja, munkájának tulajdonítja. Egyik beszédében így nyilatkozik: „A szellemi értéket és