Evangélikus Leánygimnázium, Budapest, 1935
Niniveh és Babilon romjaiból kikerült hét darab ékírásos agyagtáblán maradt fenn. A teremtés ezek szerint a Káosszal kezdődött, majd a Káosz és az Okeánosz összekeveredéséből származtak az istenek. Ezek Tiamat ellenében Mardukot választották fejükké s az atyaisten Tiamat holttestét kétfelé vágva, az egyikből Eget, a másikból Földet alkotott. Az Eget benépesíté csillagokkal, a Földet pedig növényekkel és állatokkal. Majd megteremtette porból az első emberpárt. Bámulatos egyszerűségében, erőben, hitben és a nyelv szépségeire nézve a világ összes népeinek a regéit magasan felülmúlja Mózes teremtéstörténete. Ebben a Világnak, a földnek és lakóinak a megteremtése egy mindenható és mindentudó Istennek a munkája. A teremtés sorrendjében pedig már ott lappang a fokozatos fejlődés gondolata. A régi görögök is igyekeztek elfogadható kozmogóniát alkotni. Thalész (Kr. e. 640—548) minden dolgot a vízből származtatott. Anaximenész (Kr. e. 585—525) és tanítványa Appol- loniai Diogenész (Kr. e. V. sz.) szerint a levegő az a közös ősanyag, melynek sűrűsödéséből és ritkulásából keletkezett a Mindenség. Anaximandrosz (Kr. e. 611—547) világképe a fejlődésen épül fel. Minden lét forrásának a határtalan ősanyagot tartotta. A Föld eredetileg folyékony állapotban volt és az Éggel együtt keletkezett az ősanyagból. Herakleitosz (Kr. e. 500 körül) azt hirdette, hogy tűzből keletkezett minden és tűzzé lesz minden, mert az egész világ időnként lángba borul. Anaxagorasz (kb. 500—428 Kr. e.) szerint a világ meglevő anyag részecskéinek elegyedéséből keletkezett. Elrendeződés által lett a káosz kozmosszá. Ezt az elméletet Demokritosz (kb. 460—371 Kr. e.) fejlesztette tovább, aki azt tanította, hogy a világnak egyetlen ősanyaga van, amely végtelen sok atomból áll. Az atomok az űrben határozott irány nélkül össze-vissza mozognak, mint a porszemecskék a napsugárban. Összeütközés által körforgás keletkezik, amelynek következtében az egyenlő atomok összeolvadásából keletkezik egy-egy kozmosz, egy-egy világ. Az űrben keletkező világok száma sok és véges. A következő századokban a gondolkodók érdeklődése inkább a világ célja, rendeltetése és anyagi felépítése felé fordult. Ezért századokon át nem keletkeztek újabb kozmogóniai elméletek. A római birodalom összeomlásával pedig hosszú éjtszaka következett a természettudományokra és így a koz- mogóniára is. A skolasztikusok a világ keletkezését Mózes első könyve szerint magyarázták, de nem szelleme, hanem betű szerint való értelmében, ezzel hosszú időre megakasztották a természettudományos gondolkodást. A 17. században a világ keletkezését fantasztikus elméletekkel próbálták megmagyarázni. így Whiston cambridgei egyetemi tanár azt fejtegette, hogy földünk eredetileg a Nap körül 7
