Evangélikus Leánygimnázium, Budapest, 1935

még kissé bizonytalan pályákon haladnak, és így megeshetik velük, hogy olyan közel juthatnak a Naphoz, hogy az árapálykitöréseknek egy második sorozata következik be rajtuk. A Nap most a bolygók felületéről hosszú anyagrostokat húzhat ki, és ezek kondenzációkat alkotva életet adhatnak az égitestek egy újabb nemzedékének, a bolygók holdjainak.

Matematikai számítások azt mutatják, hogy minél folyékonyabb volt egy bolygó születésekor, annál kevésbbé valószínű, hogy a még gáznemű Nap feltörhesse. Hogyha azonban ez mégis bekövetkeznék, az elsőleges bolygó és holdja tömegének a különbsége nem lesz olyan nagy mintha a bolygó gáznemű állapotban lett volna. Ennek következtében a nagy bolygókat, amelyek legtovább voltak gáznemű állapotban, sok kis hold kíséri, míg azokat a bolygókat, amely születésük pillanatában vagy közvetlenül azután cseppfolyóssá váltak, kisszámú aránylag nagy holdak kísérik, vagy holdnélküliek. A szivaralakú elrendeződés tehát nemcsak a bolygók nagyságához, hanem amint kell is holdjaik számához is illik.

(A rajzon mindegyik bolygó alá írt szám a holdjaik számát jelzi.)

A Föld és a Neptunus, mindegyik csupán egy és aránylag nagy holddal jelzik a határvonalat ama bolygók közt, amelyek eredetileg folyékonyak és azok közt, amelyek eredetileg gáz- neműek voltak. Feltételezhetjük, hogy a Merkúrnak, Venus- nak és Plútónak nyomban születésük után cseppfolyóssá vagy szilárddá kellett válniok, és hogy a Mars, Jupiter, Saturnus és Uranus gáznemű állapotban születtek és ebben maradtak legalább is addig, míg holdcsaládjaik meg nem születtek. A bolygók sorrendjében elfoglalt helyzetükhöz képest a Mars és Uranus tömege rendellenesen kicsiny. A két rendellenes bolygó, a Mars és az Uranus a gáznemű állapotban született bolygók közt a legkisebbek voltak és így a többi bolygónál valószínű15