Evangélikus Leánygimnázium, Budapest, 1935

a bolygók. Midőn a újszülött bolygók mint különvált és független testek mozogni kezdenek, mindkét csillag gravitációs vonzásának a hatása alatt állanak és így bonyolult pályákat írnak le. A nagyobbik csillag fokozatosan eltávolodván, gravitációs hatása mindinkább jelentéktelenné válik és a bolygók visszamaradva, már egyedül csak a kisebbik csillag körül írják le pályáikat. Ha a bolygók tisztára üres térben mozognának, pályájuk pontosan ellipszis lenne. Azonban az imént említett kataklizma után mindenféle törmeléknek kell visszamaradnia. Ennek kis részét a Naprendszerben még ma is jelenlevő üstökösök, meteorok és más kisebb testek képviselik, azonban legnagyobb része por vagy gáz alakjában maradt vissza, úgyhogy az újszülött bolygóknak eleinte olyan közegen át kellett maguknak utat törniök, amely mozgásukkal szemben némi ellent- állást fejtett ki. Ilyen körülmények között pályájuk nem lehetett pontosan ellipszis, de idővel köralakúvá válik.

Az előbbiek alapján vizsgáljuk meg közelebbről a Napunk körül keringő bolygóknak születését. A Naptól kisodort hosszú anyagrostnak valószínűleg a középső részei voltak anyagban a legdúsabbak, miután ezek a részek akkor sodródtak ki, amikor a másik csillag a legközelebb volt és a gravitáció a legerősebben hatott. A rostot szivaralakúnak gondolhatjuk: közepén vastagnak, két végén vékonynak, úgyhogy amidőn kondenzációk vannak keletkezőben, ezek középtájt valószínűleg gazdagabbak anyagban, mint a végeken. Ez megmagyarázza azt is, hogy a bolygók sorrendjében miért foglal középen helyet a két legnagyobb tömegű bolygó, a Jupiter és a Saturnus.

(A rajz a bolygókat a Naptól való távolságuk sorrendjében és nagyságuknak hozzávetőleges arányában tünteti fel. A Mars és Jupiter között levő Asteroidák eredetileg egy bolygónak széttöredezéséből keletkeztek. Ha a bolygókat folytonos határvonallal foglaljuk egybe, megkapjuk a szivaralakú rostot, amelyből kialakultak és azonnal szembetűnő, hogy a legnagyobb bolygók ott keletkeztek, ahol legbőségesebben volt anyag.)

Jeans árapály-elméletét, amely mindezeket a sajátságokat előre megjósolja, több évvel Plútó, az új bolygó felfedése előtt állította fel. Az elmélet így értékes támaszt nyert abban a körülményben, hogy az 1930-ban felfedezett Plútó bolygó minden tekintetében az árapály-elmélet követelményeinek megfelelően viselkedik.

A világegyetem további fejlődését Jeans a következő módon képzeli. Nyomban a bolygók születése után megindul lehűlésük folyamata. A legnagyobb bolygók, a Jupiter és a Saturnus természetesen a leglassabban, a legkisebbek a leggyorsabban hűlnek. Az utóbbiak hővesztesége olyan z'ohamos lehet, hogy szinte nyomban születésük után folyékonnyá, sőt talán szilárddá is válnak. Mialatt ez a folyamat előrehalad, a bolygók

14