Evangélikus Leánygimnázium, Budapest, 1935

a belső részre nagy nyomást gyakorolt. Ezért gyakoriak voltak a robbanások, amelyeknek következtében keletkeztek az égi testek felületén hegyek és völgyek.

Bár az eddig említett elméletek nem támaszkodnak tudományos megfigyelésre, mégsem kell feltételeznünk, hogy ezeknek valamennyi megállapítása téves. Az egyes elméletekben gondolatokat, megjegyzéseket találunk, amelyek egy kis igazságot tartalmaznak és ezért említést érdemelnek, bár nagyjában ez emberek hipotézisei inkább képzelőtehetségben gazdag kombináció és spekuláció szülöttei, mint pontos megfigyelés és következetes vizsgálat eredménye. A kozmogóniával ugyanis régóta szívesen foglalkoztak a csapongó kézelőtehetséggel megáldott egyének, akik hiányában vannak minden matematikai és fizikai műveltségnek és akik azért nem tudták megítélni, hogy elméletük a mechanika törvényeivel és a megfigyelés fényeivel megegyezik-e.

A következőkben azoknak elméleteit ismertetem, akik a világ fejlődésének törvényeit tudományos alapon kutatták.

Az első tudományos kozmogóniai elmélet a XVIII. században keletkezett. Az angol Thomas Wright, a svéd Emmanuel Swedenborg, a német Immanuel Kant és a francia Jean Laplace — úgy látszik — egymástól függetlenül, csekély eltéréssel ugyanazt a feltevést állította fel.

Kantnak, (1724—1804) a nagy bölcselőnek műve 1755-ben jelent meg névtelenül. „Allgemeine Naturgeschichte und Theorie des Himmels” címen. Kozmogóniai elméletét a naprendszer igazi viszonyaira és Newtonnak gravitáció-törvényére alapította. Végső következtetései a következők: a Naprendszer tanulmányozásánál megfigyelhető, hogy 1. a bolygók a Nap körül és a holdak a bolygók körül majdnem ugyanazon síkban keringenek. 2. Valamennyi bolygó ugyanazon irányban forog a tengelye körül, mint amilyenben a Nap körül kering. Kell, hogy mindkét jelenség határozott okra legyen visszavezethető, amely kezdetben minden bolygóra hatott. A tér, amelyben a bolygók keringenek, üres, vagy majdnem üres. Ha van benne valamilyen anyag, úgy ez olyan vékony és finom, hogy a bolygók mozgására nem lehet hatással. Hogyan magyarázható tehát a bolygók mozgása? Legegyszerűbb, ha feltételezzük, hogy a bolygók között valamikor anyagi összeköttetés volt, vagyis, hogy a bolygók anyaga valamikor a köztük levő űrt teljesen kitöltötte. Felteszem — mondja Kant —, hogy minden anyag, amelyből naprendszerünk minden gömbje, bolygója és üstököse minden dolog kezdetén keletkezett, elemi alapanyagra felosztva a Mindenség egész terét betöltötte. Ebben a káoszban nem volt szilárd test, csak később keletkezett a tömegvonzás következtében. így jött létre a legerősebben vonzó rész — a jövendő Nap — körül tömeghalmozódás, amennyiben az anyagrészecskék minden irányból e leendő égitest felé mozogtak. A

9