Evangélikus Leánygimnázium, Budapest, 1934

mutatja. A mai költő mellett ott áll a régi krónikás és ott dalol a kézimalmát hajtó leány.

Gellért és a többi hittérítő munkája eredményes volt. Iskolák, templomok épülnek s a múló évekről krónikások jegyzik fel, miképpen illeszkedett bele népünk az új viszonyok közé. E gyors átalakulásnak nagy ára van. Ősi pogány költészetünk veszendőbe megy s mint a középkorban európaszerte, nálunk is tért hódít a nemzetközi latin. (Ezt ,a kort s a névtelen jegyző szerepét jellemzik az Anonymus szobra körül beszélgető iskoláslányok. )

A névtelen krónikás színtelen kora után teljes ragyogásában felvirrad a legmagyarabb magyar király: Mátyás dicső korszaka. Királlyáválasztásakor szóhoz jut az eddig oly sokat hallgató magyar, még a gyerek is. Ezt halljuk a pesti Duna- parton hógolyózó vidám gyermeksereg újjongásából, az Ürnak 1458. esztendejében, januárius havának 24. napján. (Pesti gyerekek utcai éneke.)

A magyar nemzet története, dicsősége és gyásza ettől- fogva állandóan költészetünk tárgya. Erről regöl kobzát pengetve, nagy urak várát és köznemesek udvarházát járva Tinódi Lantos Sebestyén. Az ő dalaiból tudja meg a késő utókor azt is, hogy a magyar dicsőség színigazság és a magyar becsület nem bocsátható áruba. Kedves Vendégeinket Budapest egyik legforgalmasabb terére vezetjük, Tinódi szobrához. Most érkezik oda egy idegen társaság vezetőjével, ki lelkesen magyarázza régi lantosunk dicső szerepét. (A jelenetet Szántó Róbert ev. lelkész írta növendékeink számára.)

A XVII. sz. végén és XVIII. sz. elején fegyverzajtól hangos a magyar bérc és róna. Nyalka kurucok harcolnak a labancokkal. Kemény csata után megpihennek este tábortűz mellett. Felhangzik ilyenkor ajkukon az édes bús kurucnóta; majd egyszerre csak talpra szöknek, s vidám, tüzes toborzót járnak. (Kuruc táborozás.)

A harcizaj elült. Fáradt kurucok bujdosnak rejtett hegyi ösvényeken, valamennyien Törökország felé tartanak. Rodostóban, II. Rákóczi Ferencnek a közelében akarnak megpihenni. Itt írja leveleit Konstancinápolyban lakó nagynénjéhez a fejedelem hűséges kamarása, Mikes Kelemen. Hol vidám, majd ha édes hazájára, Erdélyre gondol, szomorú sorok kerülnek ki pennája alól. De talán egyik levele sem oly megindító, mint amelyben jó urának, a fejedelemnek haláláról számol be. (Mikes levele.)

A magányos nagy bujdosó, a hűséges Mikes elhallgat és a tespedő korszak reménytelenségéből új szellemi élet fakad: a megújhodás kora. Bérezik „Himfy” című színművének azt a rövid jelenetét mutatjuk be, melyben a XIX. század elejének szende hajadonai, beszédes asszonyságai, komolyszavú nemes

16