Evangélikus Leánygimnázium, Budapest, 1934

\

átalakul a lelke. A játék, különösen a csapatjáték, neveli az összetartozás érzését, a barátságot, mely a család és a nemzet fontos alapja. Fejleszti a társadalmi érintkezést, megtöri a bizalmatlanságot, és ebben fontos népnevelési eszköz is. Általában ügyes játékvezető a jól vezetett játékkal azt szolgálhatja, amit akar. Ha az osztály bátortalan, olyan játékokat játszat, amelyek a mérést, az akarást fejlesztik. Persze idő kell ahhoz, míg a játékvezető, a tanár meglátja a gyenge pontokat, megtalálja az alkalmas játékot, és amíg megkedvelteti ezt a csapattal annyira, hogy az egymással ellenségeskedő, idegenkedő gyerekek csapatjátékot kívánjanak, és akarjanak együtt dolgozni közös célért, azzal, akit talán eddig nem vettek be maguk közé teljesen. Idő kell hozzá, míg az osztály, amelynek tagjai elég könnyelműen és felelőtlenül vették iskolai dolgaikat, any- nyira alakulnak, hogy kívánjanak játszani olyan játékot, ahol minden egyes munkájától az egész csapat eredménye függ, és így mindenkinek vállán felelősség nyugszik.

Igen alkalmas eszköz a nevelő kezében: az önbizalmat, kötelességérzetet, fegyelmet mind-mind nevelhetjük és fejleszthetjük vele. Nagy segítőtársa a tanárnak abban is, hogy sehol oly közvetlenül nem nyilatkozik meg a gyermek lelki világa és jellembeli tulajdonsága, mint játék közben. A vezető szellemű gyermek itt is hamar az élen lesz, akinek szüksége van a vezetésre, az rögtön a vezető hatása alá kerül, anélkül, hogy azt észre is venné, már nincs szabad akarata és elhatározása, azt teszi, amit csapata kapitánya helyesnek tart és képességeit a köz érdekébe állítja be, ellenvetés nélkül. Itt igazán megismeri a tanár növendékeit és a tévedés nem valószínű, hiszen a játék hevében minden mesterkedés leválik a gyerekről és saját legbelsőbb énjét adja szinte akaratlanul is. Az iskolában a bajtársiasság, a baráti érzés, egy célért küzdeni tudást, társadalmi érzés fejlesztése szempontjából van különösen nagy jelentősége.

Nagyon fontos szerepe van azonban a társadalmi élet fejlesztésében is. A mi vidéki földmívelő népünk lelke nagyon el van zárva előttünk. Elszigetelten él a mi falusi népünk, csak egyes emberekkel érintkezik, és a társadalmi osztályok között ledönthetetlen válaszfalak vannak. Az iparos és a földmívelő osztály, mint két külön kaszt áll egymással szemben vidéken. Kiegyenlíteni kell itt, megértést kell vinni az emberek közé. A játék a játszótársakat, de még az ellenfeleket is közel viszi egymáshoz, itt is lenne közelítő hatása. Megmutatná, hogy lehet különböző műveltségű és lelkivilágú emberek között is szolidaritás, hogy küzdhetnek azok egy célért összefogva, egy akarattal. Közös cél lehet pl. a község becsülete, híre, győzelme a szomszéd községgel szemben. — Bizalmatlanul, kételkedve fogad mindent a földmíves nép, amit nem magafajtájú, hanem

13