Evangélikus Leánygimnázium, Budapest, 1934
„kabátos úr” akar megmagyarázni neki. A kultúrmunka nagy akadálya ez az elzárkózottság, a népművelés, a népegészségügy, sok fontos gazdasági újítás kellő megismerésének nehézsége ezen az ősi bizalmatlanságon alapul. Nagy akadály ez, meg ked nyitni azeket a kapukat, hogy eljussunk az ellentállo nép leikéhez. Talán, ha el lehetne vinni a játékot a népnek, talán megtenné itt is csodás hatását. A népegészségügy szempontjából kimondhatatlanul sokat érne, ha a népesség egy részét sikerülne legalább a kocsmából, amely minden magyar faluban virágzóbb, mint azt az alkohol elleni küzdelem megkívánná, a játéktérre csalogatni. Elfelejtett, régi nemzeti, faji sajátságú játékainkat kellene visszaadni ennek a népnek, amelyből egy nemzedék fiatalsága eltűnt a világháború véres forgatagában, és a magyar játék, nóta, tánc is eltűnt vele együtt a magyar faluból. Szép ősi magyar játékainkkal hagyománytiszteletet, történelmi öntudatot, egészséges, vallásos, becsületes életre való útmutatást lehetne adni ebből a nemzet magjának, a falunak. Azt hiszem, lesz idő, amikor a közoktatással kapcsolatosan lesz mód ennek a kérdésnek a megoldására. A világháború hatása hátráltatta a játékmozgalom fejlődését. Ma már ott tartunk azonban, hogy a közvélemény is kezdi belátni, hogy a játék bizony szinte a szükségletekhez tartozik, és mind az öregeknek, mind a fiataloknak joguk van a vidám órákra. A fiataloknak, mert hiszen őértük van a játék, az öregeknek pedig, hogy néha-néha lerázzák magukról az élet porát és keserűségét, és erőt merítsenek az öröm ősi forrásából, a játékból, a további küzdésre. Gaál Mózes szavai szerint: „Nevelők, ma igen sokszor halljuk azt a szállóigét: Magyarországot újra fel kell építeni! Fogjunk hozzá az építéshez. Az utánunk következő nemzedék sorsa a nevelők kezében van. Aki tanítványaiban derék utódot állít a munka mezejére, az hozzájárul a nemzetépítő munkához. Játékos gyerekből serény, munkaszerető ifjút neveljetek, okos, melegszívű, magyar nevelők!”. A III., IVa és ÍVb osztályos növendékek „Szembe=íeájá”=nak gondoláimén eie.*) Írták: Jablonowsky Piroska, Jeszenszky Ilona, Dr. Zelenka Margit tanárok. Kedves Vendégeinket szeretettel köszöntjük! Köszönjük, hogy hívó szavunkra ismét ellátogattak iskolánkba s drága idejüket ma délután nekünk szánták. Minden erőnkből igyekszünk, hogy ne bánják meg, hogy eljöttek hozzánk. Reméljük, hogy az asztalokra hordott „szem* Előadták az 1935. évi február 22-i szülői teaesten. 14
