Evangélikus Leánygimnázium, Budapest, 1926

utáni vágyódás, ezt keresi a környezetében, a munkájában, a művészetekben. Biztos kézzel vezessük a gyermeket, mikor a szépet keresni tanítjuk. Iskolánk gazdagon felszerelt értékes szemléltető képei is ezt szolgálják, s még annál is inkább a tanítás keretébe illesztett vetítettképes előadások. A magyarórákon olvasmányaikat képekben is láthatják, pl. János vitéz gyönyörű sorozatát, a földrajzi képek pedig messzire elviszik a gyermek lelkét, s nem kell a fantáziára bízni mindent. A történelemórákon az egyetemes haladásba, fejlődésbe belekapcsolva látja a dicső magyar múltat. S a sötét, vetítésre való szobában is meglátjuk a gyermeki szem ragyogását.

A testi és a lelki erőket kell felfrissítenünk a gyermekben, kedvet, lelket belevinni a tanulásukba, játékaikba, szórakozásaikba. Ne arra neveljük a gyermeket, hogy a vidámságot, jókedvet csak a mulatságaiban találja meg, hanem a jól végzett munka, híven teljesített kötelesség okozzon örömet.

A munkának is van nevelő ereje, alakit, éktelenit, aszerint, ki hogy végzi. A lelkiismeretlen munka gyáva akaratra nevel, — a pontos, jó munka a megbízhatóságot fejleszti. Ezért kívánjuk már a kis gyermektől is a pontosságot. Ide sorolom a rendes iskolábajövést, a feladott leckék pontos elvégzését, s az iskolai órákon való pontos megjelenést. Pontos, lelkiismeretes legyen a munkájában, de a beszédében is. Ne szokja meg a kis, ártatlannak látszó, mentő hazugságokat. Tanuljon önmagáról számot adni, erre szoktatjuk őket az osztályfőnöki órákon, mikor őszinte beszámolóra szólítjuk fel őket.

De tudjon számot vetni az anyagiakban is. Némely gyermek előtt nincs anyagi értéke a holmiainak. Elveszti, rontja s nem is keresi. Más meg könnyen vállalkozik anyagi áldozatokkal járó szórakozásokra, mikor a tandijat sem tudják szüleik megfizetni. Erre is nevelni kell a gyermeket. Ne azt lássa természetesnek, hogy érte a tanulás költségeit más fizeti meg, hanem azt, hogy megérdemelje és megbecsülje.

A szociális érzést is korán kell nevelni. Már az iskolában belekerül a gyermek egy kis társadalomba, ahol a szeretet egymás iránt, a részvét, az áldozatkészség felébred benne és fejlődik. Az ifjúsági egyesületekben megtanulja a közös ügyek szolgálását, a jótékonyságot, alkalmazkodást. Nem tekinti kis egyéniségét központnak, önző magánérdekeinél fontosabbat is észrevesz. Akit nem nevelnek a szeretetre, mások támogatására, az önző, szűkkeblű marad. — Bajtárs-Egvesületünk a

Vll