Evangélikus Leánygimnázium, Budapest, 1926

gyermekek megtakarított pénzéből gyűjti a segítésre szolgáló összeget. Arra szoktatjuk őket, hogy szívesen adják azt a néhány fillért, s annál értékesebb, ha azt magától vonja meg. Az Önképzőkör pedig megtanítja a más sikerében való őszinte részlvevésre, kritikára, bátorságra, önfegyelmezésre.

Az összetartozandóság érzését neveli az iskolai kirándulás is. Ott aztán felszabadul a gyermeki lélek, a gyámoltalan is bátor, beszédes lesz, mert ott nincs különbség közöttük, amit érez a félénkebb, gyöngébb tanuló az iskola padjában. Ott csak jókedvű gyermek örül mindennek. Megnyílik a szive, nyelve, s az igazi, jó tanár akkor jut legközelebb a kis leikéhez. S ezeket a kirándulásokat, s a tornaórákat is felhasználjuk a magyar nóta terjesztésére. Annak ritmusára magyaros tornagyakorlatokat járnak. Hiszen a tánciskolában úgy sem tanítják már ezt. Idegen zenére, idegen táncot jár az ifjúság.

Nem új igazságok ezek, csak alkalmazásuk lesz mindig más, mellyel nemes lelkűvé, tiszta jelleművé szeretnénk a ránk bízott ifjúságot nevelni. S mikor a két nevelő: a szülő és a tanárság e munkára vállalkozik, gondoljon arra, hogy a nevelést önmagán kell kezdenie. Erezze a felelősséget, s ez irányítsa tetteiben, beszédében, Ízlésében, hogy egész élete olyan legyen, mint amilyennek a gyermekét kívánja. Ha tetteinkben és nevelésünkben nincs meg az összhang, a tágranyitott gyermeki szem észreveszi, s kárba veszett attól kezdve minden törekvésünk.

Mi készítjük elő a gyermeket az életre, a magasabb életfelfogásra, hivatásra. A mi irányításunkra indul el a boldogulás útján, melyen haladva nemcsak önmagának, hanem a hazának is hasznos tagjává lesz.

Jeszenszky Ilona.

Vili