Evangélikus Leánygimnázium, Budapest, 1926

ideál. A megcsonkitolt haza küzködő, fáradt felnőttjeiből kiveszett az idealizmus, a nemes lelkesedés, a szép utáni vágyódás, s ilyen kedvetlen, unott, rideg, cinikus lesz az ifjúság isidé jutott el a folyton fejlődő, haladó kor, emberiség, s e megváltozott s a háború előtti szép, nyugodt időktől annyira eltávolodott nyugtalan korban keresi az ifjúság a boldogulásának az útját. Mert ez új áramlatból senki ki nem kapcsolódhatik, — de a jó és rossz között, a helyes és az elvetni valóban válogatni tudhat. Erre kell nevelni az ifjúságot, hogy értékelni tudjon a beléje nevelt erkölcsi és esztétikai érzékével. A modernben, az újban megismerje a nemállandót, a divatizlést, hogy azt ne kövesse vakon, vagy csupa érdekességből ne vallja magáénak.

Ez a modern műveltség új irányt adott az irodalomnak, a művészeteknek, az öltözködésnek s az utcának.

A nyugatról és újabban a keletről jövő áramlat szeretne összecsapni a nemzeti, az ezeréves magyar emlékeken felépült irodalom fölött. S e két áramlattal együtt belopózik az idegen szellem is, hogy megölje a magyar irodalom tősgyökerességét, melynek szépsége nemcsak a szavakban, a szófüzésben nyilvánul meg, hanem a magyar észjárásban, magyar érzésben, szép humorban is. S e sajátságok ellenkeznek a nyugat élőével, raffináltságával, s a keletnek mástalajú képeivel.

Csonka hazában a nevelődő ifjúságot magyar példákon kell naggyá, erőssé nevelni. Vigyázzunk, hogy ne jusson kezünkbe idegen szellemű könyv, újság, mely olcsó, értéktelen reklámjaival betolakodik a gyermek olvasmányai közé.

Magyarságunk, összetartozandóságunk eszköze a nyelvünk is, erről ismer meg bennünket az idegen. Legyen az olyan, hogy a magyar lélek szólaljon meg benne, szavaiban a sajátságos magyar hangsúly csendüljön meg. Iskolánkban ezért alakítottuk meg a „Szép Magyarsággal Beszélők Egyesületét“, röviden : a Szembét, azt a kis harcos tábort, mely üldözi a magyartalanságot. S ha naivnak is hangzik ez a kis vállalkozás, de gyermeknek megfelelő eszköz, mely magasabb célt szolgál. A lelkesedésüket ne zavarjuk meg esetleg meggondolatlan megjegyzéssel, nemtörődömséggel, mert a kedvüket hűtjük le evvel.

A kialakulatlanságot látjuk az irodalmon kívül a művészetekben is. Nincs tiszta stilus, bizonytalan irányú, határozott célt nem szolgáló irány. Alakuló, kiforratlan, mint amilyen a kor is, melyben élünk. Pedig az emberi lélekben erős a szép

VI