Evangélikus Leánygimnázium, Budapest, 1925

Kincs, hit, erő, tudás, mind romba már... Szépségeden nem lett úr a halál. Amalfi! Képed nem feledhetem, Bánathazámba elviszem velem.

... • "}{

2. Taormina.

Hegyen-völgyön röpkén járok, Körüllebeg a virágok Balzsamillata:

Felém cseng a madárének, Rámragyog a hajnalégnek Bíborsugara.

Gondtól, bajtól mitse félek, Megvigasztal víg tündérek Csókos ajaka.

Reményhajók messze szállnak, Enyém gazdag Indiáknak Minden aranya.

Ilyen voltam fénykoromban . . .

Vagy talán csak úgy álmodtam Én ezt valaha ?

Visszaröppent lepkeszárnyon,

S rám mosolygott ifjúságom.

Te vagy az oka!

Taormina messzelátszó,

Télközépen nyarat játszó Bájos hegyfoka.

3. Szirakuziai hangulat.

Ó-városod a dombon puszta rom,

Bár Archimedesz védett egykoron.

De szépséged legyőzte a halált,

Szilaj gazdádból hálás szolga vált. Nagy Cicero éretted szót emelt, Szavára sok szív lelkesedni kelt.

Húsz évszázad zarándokolni jár,

Imádni téged, szépség-ideál.