Evangélikus Leánygimnázium, Budapest, 1925

Schiller szép lelke rólad álmodott,

Itt nyugszik Platen, a boldog halott. Eljöttem én is ... most Isten veled, Nem látom többé tündöklő eged,

Etnád ezüst fejét, mely rádragyog,

Kék öblödet, min lelkem andalog, Szigetváros népét, e gyermeket,

Mely minden bajt oly könnyen elfeled, Olasz földön görög szellem honát, Dómmá szentelt Athéné templomát, Vénuszt, a szép Anadyomenét, Csonkán is a művészet remekét.. . Üdv néktek, boldog hellén istenek, Búcsúzni fáj, szememben könny remeg.

4. Qirgentiben nagycsütörtökön.

Hegyen épült város, szűk utcák, terek, Nyüzsög szamár, kecske, kolduló gyerek, Rengeteg turista, még több talián,

Bábel népe beszélt több nyelven talán. Bent a templomokban, oltáron, falon Temetési pompa . . . Gyászravatalon Véres viaszbábu . . . Oly barokk e kép! Térdel, bámul, feláll, tovább megy a nép. *

Bánt e lárma, pompa. Jobb lesz odalent, Hol a romvilágon esti csend mereng. Isten veled, város! Újra künt vagyok, Dombokon, mezőkön még a nap ragyog; Alattam a tenger, fényes, végtelen,

És egy árva ciprus együtt néz velem Hazatérő pásztort, békés birkanyájt, Tengert, rétet, romot, méla völgyi tájt, Aranyszínű templom dór oszlopsorát, Hajnal víg istenek fényes otthonát S ahol a „nagy pogány“ Goethe egykoron Istenekkel járt-kelt, mint velük rokon, Lelke száll le hozzám... él a szent magány. Boldog vagyok én is ... Boldog és pogány!