Evangélikus Leánygimnázium, Budapest, 1923

6

millió és millió lélekben a hazaszeretetet és hirdette apostoli lelkesedéssel a nemzeti egység eszményét azzal, hegy ragyogó képekben feltárta az ország múltját, kirajzolta fényes jövőjét, színes leírásokat adott a magyar föld népségeiről, rokonszenves színben tünteti fel a nemzetiségek, kivált a németek és tótok hazafiságát, egyszóval páratlanul szépnek, boldognak és jónak rajzolta azt a népet és azt az országot, melynél különbet nem ismert el a föld kerekségén. És ha valaha, most ismét rászorulunk Jókai sokszor igazságtalanul gáncsolt romantikájára és fanatikus magyarságára. Avagy felkiáltsunk-e Ady Endrével: „Miért is jöttünk ide Keletről világ csúfjául elpusztulni ?“ és rohanjunk kétségbeesve a bűn és élvezet fertőjébe, vagy ölbe tett kézzel várjuk a züllés és sorvadás elkövetkezését, a szégyenletes halált.. .

Bizony egészen másra tanít Jókai: Az ő romantikájára,

vagyis az ő hitére, az ő idealizmusára, az ő magyar érzésére van szükségünk, hogy a jelen Csonka-Magyarország siralom völgyéből egy boldogabb integer Magyarország jövőjébe merjünk tekinteni. Jókai ideje tehát harmadizben is elkövetkezett, mert most újra vezére a nemzetnek az új feltámadás, az új honfoglalás felé. Újra elő kell hát venni Jókait mindnyájunknak, ifjúságunknak is. Minden ifjú Berend Ivánt, Kárpáthy Zoltánt, Adorján Manassét válassza mintaképül. Minden leány Fannit, Flórát vagy Tímeát. Nekünk idősebbeknek, komoly, reális munkánk közben is Jókait kell olvasnunk, újra és újra belemerülnünk az ő tündérországába és belőle azt a forró hitet magunkévá tennünk, mely az ő költészetének, mint a meseköltészetnek a törvénye, „hogy az igazság minden poklokon keresztül győz, a gazság lakói, az üldözött révbe jut“ ... Dr. Szelényi Ödön.