Evangélikus Leánygimnázium, Budapest, 1923
4 önteni olvasójába. Erre pedig csak jó ember képes. Jókai pedig az volt, jó ember, a szív embere. Hosszú életén végig mindenkiről szeretettel nyilatkozott, még azokról is, akik irói babérjait ugyancsak megtépdesték. Így legkeményebb kritikusáról, Gyulai Pálról azt mondta: »Minden háborúnak köztünk az az oka, hogy ő azt hiszi, kritikusnak lenni okosabb dolog, mint poétának, én meg azt állítom, hogy kár annak kritikussá lenni, aki jó költő lehet.« Bizony, Jókai mindig egyforma jó volt iró és embertársaival szemben, ifjan és öregen egyaránt. Milyen megkapó az a mondása, mellyel egy alkalommal hírlapíró társaihoz fordult, de mely annyira ráillik a mai magyar társadalomra is: »Szeressük egymást, mert ha mi nem szeretjük egymást, minket ugyan az ördög sem szeret« Egész élete munka, szeretet és szerénység jegyében folyt le. Hogy a festői és költői pálya között ingadozó ifjú végleg a költészet mellett döntött, az főleg Petőfi erős kezének köszönhető, amint ő volt az is, aki Jókait, aki egyáltalán nem volt forradalmi természet, magával ragadta az 1848-iki mozgalomba. A márciusi napokon aztán Jókai mint szónok, később mint zsurnaliszta tett szolgálatot, majd kisérte Kossuthot alföldi agitációs útjában, sőt mint politikai megbízott is járt a bécsi felkelőknél. így lett Jókai a költő hatékony tényező „a nemzeti szellem fölgyuj- tásának“ a munkájában, amit soha sem fogunk neki elfelejteni. De a szabadságharc eseményei költői működésére is döntő hatással voltak. Első ifjúkori munkái a rendkívüli exotikus cselekményeket kedvelik, összekeverik a fenségest é3 groteszket, szenvel- gik a szenvedést és életuntságot, főleg francia hatások alatt — amint Zsigmond Ferenc kimutatja. A szabadságharc daliás idői e beteges romantika irányából a valószerüség felé fordítják és féket vetettek heves képzeletére. Azonban költői tehetségének érvényesítésére igazában 1850-től kezdve nyílik alkalom. Ugyanakkor, amikor Tompa, Arany allegóriákkal vigasztalják, Jókai a faji és nemzeti büszkeség bűbájos képeivel önt lelket az elnyomatás keservei által elfásult és kishitűségbe sülyedt nemzetbe. Ekkor lett a költő Jókai másodízben politikai tényező, midőn a nemzeti lélek ébrentartásán fáradozik. Magyarország majd minden része feltárul akkor irt regényeiben és képzeletével bekalandozza az ismert világrészek legjellemzőbb tájait. És amíg regényeivel és novelláival fölemelte és megvigasztalta, addig „Kakas Márton“ leveleivel és az »Üstökös« cimü élclap mókáival megnevettette honfitársait. Csoda-e, hogy népszerűség és hatás tekintetében egyik magyar iró sem fogható hozzá ? Ragyogó vidámságával, bűbájos képzeletével, páratlan előadó művészetével valósággal uralkodik olvasóin.
