Szent Benedek Gimnázium, Budapest, 1947

5 kirándulások és táborozások, a szombat délutánok Mária kongregációs indulója cseng a fülemben, mozgalmas diákszíndarab próbák, hatalmas csónakázások az öreg Dunán. Mennyi mindent összehordtak szábnunkra azok a gondos kezek! Aztán tanári lakás a rendházban. 13-as szoba. Alkonyi napfényben fürdik a gimnázium. Bátortalanul kopogok. Nem iskolaügy, nem lecke nem tudás, valami más hozott ide. Kavarog a lelkemben sok minden. Otthon, úgy érzem, nem értenek meg. Könyvek nyugtalanítanak, amelyeket válogatás nélkül olvasok és ezek másról beszélnek, mint a hittanóra. Virágzanak a fák a Baross-utcában és valahol találkoztam egy kis gimnazista lánnyal. Ezt mind el kell mondanom valakinek. A skapuláré fölött két derűs, mindent megértő szem, az ajkán csöndes, bátorító mosoly, a hangja simogat. Szeretettel és megértéssel hallgatja az én nagy problémáim és egyszerre minden könnyű lesz. És ahogy múlnak az évek, nyitott könyvvé válunk, melybe fejezetcímeket a lelkiatya ír. Minden szoba abban a rendházban olyan, mint egy cella. Mint a középkori ötvösök műhelye. Tűzzel, kalapáccsal, vésővel készülnek a kelyhek. Nehéz a munka! Hányszor és hányszor kell annak a lélekötvösnek felsóhajtania: ... „újra kezdhetem a nagy müvet, Midőn már int a cél, Kisded göröngy, a dőre vak eset Elejt.. De elkészülnek lassan a kelyhek. S mire e lélekkelyheket az élet áldozati oltárára kell tenni, meg is telnek tartalommal. Azzal a tanítással, amit Szent Benedek fiai adnak át neveltjeiknek a tudományok mellett. A bencés diákcímer, amit érettségi után éltettem emlékül. Nézegetem, múltba néző szemmel beszélgetve vele. Mit tudsz nékem mondani annyi esztendő után? Aranyszegélyben hosszú „

S" betűk, a cirádák. Ezek a nyolcasra emlékeztető vonalak — hányszor írtuk fel őket a táblára, mint a végtelen jelét — öt szív, körülötte a végtelen, bennük a béke. Ez a bencés címer. Ezek a szívek beszélnek hozzám. Beszélnek a hitről, az ISTEN-ről; Ma, amikor divat annyi mindenről beszélni, de konokul hallgatunk arról, hogy a földi elmúlás után kezdődik — valami más, valami új, ezek a szívek az Isten nevét dobogjak.