Szent Benedek Gimnázium, Budapest, 1943

30 C) Erkölcsi neveles. Valláserkölcsi nevelés. „Jöjjetek Hozzám mindnyájan, akik fáradtak és terheltek vagytok és én megenyhitlek titeket", törnek égi Mesterünk szavai lelkünkbe ebben a megkeveredett világégésben. Mert van-e köztünk, akit nem sujt a gond? Akit nem aggaszt a jövő? Pedagógus sincs, akit ma nem gyötörne diákjának sorsa, nem foglalkoztatna lelki életének harmóniája. Hiszen ha őszinték akarunk lenni, látnunk kell a sok veszedelmet, amelyek el akarják tőlünk ragadni a fiatalságot; a test kívánsága, a szemek kívánsága és az élet kevélysége ma polgárjogot élvez a diákszívekben is. Érzékiség, kapzsiság, nagyravágyás, ez az a három érzés, amely elöntötte az emberek értelmét, kihűtötte szívüket, sötétséget borított józan ítéletükre, hogy ne lássák az Isten Fiától felemelt emberi természet szentségét sem magukban, sem másokban. Ilyenkor döbbenünk rá, mire jutunk, ha Istent és az ő törvényeit kikapcsolják az élet irányításából. Vérpatakos tapasztalat! De mi úgy érezzük, lehet harmóniát teremteni az egyensúlyát vesztett lelkekben is, de csak Krisztus erejével, Aki egyedül mondhatja magáról minden idők emberének, a ma diákjának is: a te üdvösséged Én vagyok. Ebben a meggyőződésben, hogy Krisztus az egyetlen Ur, Krisztus az egyetlen Tanító, Krisztus az egyetlen Példakép, törekvésünk az volt, hogy a reánkbízott ifjúságban kialakítsuk az örök, időtálló Krisztus-képet. Ehhez a munkához nem kellett eszközök után kutatni, csak alkalmaztuk az Egyház kegyelmi életének drága kincseit. Mindjárt az iskolai élet megindításakor a bűnbánat szentségében megtisztult diák-szívek a legszentebb Szívvel egyesültek s ez a szent egység az iskolai év folyamán, sok diáknál hetenként, sőt naponként, ismételten megújult s új indítások, új elhatározások születtek nyomában, öröm volt látni minden nap reggel, az előadások megkezdése előtt, a szentségi Krisztushoz zarándokló diák-sereget! S jól esett hallani vasámaponkint — kicsinyeknél, nagyoknál egyaránt — vagy a lelkes éneket, vagy pedig a szentmise egyes részeinek mélyen átérzett recitálását. Nov. 5-én bensőséges lélekkel ünnepeltük Szent Imre hercegnek, az első magyar bencés diáknak ünnepét, dec. 8-án ünnepi szentmise, kongregációs felvétel és díszgyűlés keretében hódoltunk a Szűz Anya előtt, 24-én pedig, a hat órakor tartott szentmisén új és régi diákok, szülök, jóbarátok egyesültek nagy számmal az isteni Szeretet imádásában. Dec. 31-én hálaadó istentiszteletet, húshagyó kedden egész napos szentségimádást tartottunk hazánk sorsának jobbrafordulásáért. A Balázs-áldás és hamvazás ősi szertartásán is résztvett ifjúságunk. Minden hónap első péntekjén más-más osztály hallgatott szentmisét, szentségekhez járult s a Szent Szív előtt alázattal megismételte az intézet felajánlását. A nagyböjt folyamán a kegyelmi életet iparkodtunk mélyebbé tenni, a felburjánzott hibákat kiirtani, a növendékekben a katolikus szellemet öntudatosabbá tenni lelkigyakorlatok tartásával is. Ezek vezetője az alsósoknál dr. Békés Gellért, intézetünk régi, kedves tanítványa, a felsősöknél a nagydiákoktól szívesen hallgatott Szunyogh Xavér, intézetünk tanára volt. Ugyanezekben a napokban a szülök részére is rendeztünk lelkigyakorlatot. A hölgyeknél Havasi Lucius tanár, az uraknál az igazgató mondott szentbeszédeket. Január hónapban Szentséges Atyánk jósága és szeretete nemzetünk iránt oltárra emelte Árpádházi boldog Margitot, a magyar történelem e szépséges gyöngyét. Az országos ünnepségbe intézetünk is bekapcsolódott s háromnapos triduumon dr. SZÍVÓS Donát tanár mondotta az ünnepi beszédeket. Ifjúság, szülők s