Szent Benedek Gimnázium, Budapest, 1943

14 tudásunk tárgya, ha újra meg újra emlékezetünkbe idézzük, — az iskola nyelvén kifejezve — ha újra meg újra átismételjük. 3. Mivel a középiskolában minden esztendő anyaga az előzőre épül fel, azt fejleszti tovább, a tanuló csak akkor érhet el igazi eredményt, ha előző évi tudását igyekszik ébren tartani, ha azon tud uralkodni. Hányszor fordul elő, hogy valaki a felsőbb osztályokban dolgozik, fárad, erőlködik — de hiába! Az eredmény soha sincs arányban munkájával. Miért? Mert hiányzik az alap, hiányzik az első, második osztályos nyelvtani alapvetés, hiányzanak az algebrai alapfogalmak. Az a diák, aki ezt nem tanulta meg, később már hiába töri magát, tökéletes többé soha nem lesz — hacsak elő nem veszi a régóta porosodó könyveket és át nem ismétel mindent a legelejétől kezdve. A nevelés-lélektannak ez a három megállapítása most már irányítást adhat nekünk arra nézve, hogy mi is legyen a vakációs programm, mi legyen diák-fiúnk foglalkoztatásának az alapelve. Leszámítva a legmelegebb nyári időt, amikor a mi kissé szélsőségre hajló időjárásunk mellett az idő nem nagyon alkalmas a munkára, a gimnázista gyermekeket állandó, komoly szellemi munkára kell fogni. Még pedig nem úgy, hogy éppen csak végezzenek valamit, ímmel-ámmal, akkor, amikor eszükbe jut. A rendszeres munka alapja a napirend: amíg nincs gyermekünknek napi beosztása, munkarendje, addig nem végez komoly munkát. Ezzel nem azt akarjuk mondani, hogy a nap elrendezésében feltétlenül merevségnek kell lennie, vagy hogy a szülő mindenképen kérlelhetetlen és hajthatatlan legyen. Nem! A megértés, a türelem, a szeretet sok mindent elnézhet, engedhet is egyben-másban, de az alapelv legyen általános: mindennap kell valamit tanulni, még pedig a lehetőség szerint előre meghatározott időben és előre meghatározott terjedelemben. Amint a napi munkának kell, hogy meghatározott ideje legyen, épúgy kell, hogy a nap minden órájának is meglegyen a maga programm ja. így legyen meg a lefekvés, az étkezés pontos órája, ettől csak abban az esetben térjünk el, ha valamely komoly ok ezt így parancsolja. Iskola-évben mindez magától adódik, akkor az iskola legalább is mindent előír. Most a szülő akaratának kell pótolnia az iskola parancsát. Kezdetben talán nagy erőfeszítést kíván a napirend pontos megtartása, de higgyük el, ennek a nevelőhatása igen-igen nagy, szinte kiszámíthatatlan. Ha pedig a gyermek a napirendet már magától, kényszerítés nélkül is megtartja, akkor örömmel könyvelhetjük el nevelésünk legszebb eredményét: az akarat megedzését és az önállóságra való szoktatást. Ha a hosszú szünidő nagy részében diákfiún.k tovább folytatta az iskola rendszeres szellemi munkáját, akkor bizalommal nézhetünk a jövőbe, és bizonyos, hogy az új iskolai év nagyobb zökkenő nélkül folyik majd le. De ha ez a rendszeresség öt-hat hónapon át hiányzott, akkor újra hozzá kell szokni a szellemi megerőltetéshez, amely a magasabb osztályban még nehezebb is lesz, mint volt eddig, és akkor könnyen nagy veszély fenyeget...