Szent Benedek Gimnázium, Budapest, 1943

15 Amint programm, beosztás kell a napirendhez, épúgy beosztás kell az elvégzendő anyagban is. A gondos szülő megköveteli gyermekétől, hogy a következő hétre, esetleg két-három hétre, tervet készítsen az el­végzendő munkáról. Az apró diák, de talán a nagyobb is rendesen el­számítja magát. Persze tervezni könnyű, de annál nehezebb a kivitel. Nem baj, majd okul a gyermek a maga tapasztalatán, és a következő terve már valószerűbb lesz és közelebb áll a megvalósítás lehetőségéhez. Rendes körülmények között ezt a munkabeosztást az iskola végzi el és szinte sorról-sorra kijelöli a tanulóknak a feladatokat, az elvégzendő anyagot, szóval a „leckét". Most ezt a kijelölést, a munkabeosztást a tanulónak magának kell elvégeznie. De így van ez jól. — Legalább meg­ismeri önmagát, tehetségeit, teljesítőképességének határait. És önálló­ságra szokik, amelyre, sajnos, az iskola úgysem neveli eléggé. Hanem mi legyen az az anyag, amelyet beosztunk, amelyet hétről­hétre el akarunk végeztetni a gyermekkel? Semmi más, mint az előző évben az iskolában elvégzett anyag. A lélektan tanítása, de az egyszerű tapasztalat szerint is, bizonyos számú ismétlés szükséges ahhoz, hogy valamely ismeret a lélekben maradandó legyen. A szükséges ismétlések száma az anyag nehézsége és az egyéni képesség szerint más és más. De annyi bizonyos, hogy legalább is három-négy ismétlésre szükség van, hogy valamiről azt mondhassuk: „ezt már tudom". De nem mindegy, hogy ezek az ismétlések hogyan követik egymást. Legjobb, ha az első időben sűrűn követik egymást, később pedig hosszabb időközök választ­ják el egymástól az ismétléseket. Tehát nem elég az, hogy három-négy­öt egymásutáni alkalommal megtanultunk valamit, kell, hogy legyen köziben egy kis pihenés, egy kis „ülepedési idő". Sajnos, az elmúlt is­kolai év öt hónapjában sem az elegendő számú ismétlés nem volt meg, sem pedig az „ülepedési idő". A kijelölt anyagot átfutották, úgy ahogy talán át is ismételték, de hiányzott a komoly újra-tanulás, a lassú átér­tés, az ismétlés lélekformáló munkája. Ennek kell megtörténnie most, a vakáció idején. És ez nem lehet máskép, mint hogy elő kell venni az iskola-könyveket, a füzeteket és szépen lassan, elölről kell kezdeni min­dent. Itt szeretnénk hangsúlyozni ezt a szót, hogy mindent. Nemcsak a latint, a németet, az algebrát, hanem a történelmet, a földrajzot, a természetrajzot is, szóval még azokat a tárgyakat is, amelyek jövőre nem kezdődnek újra. Egyszerűen azért, mert ezek a tárgyak is „fonto­sak", ezeknek a tudására is szüksége van a művelt embernek. A közép­iskola célja ugyanis nem az, hogy bizonyítványt adjon a gyermek ke­zébe, hanem hogy sokoldalúan kiművelt, kiegyensúlyozott leíkű egész embert formáljon belőle. Ennek elérésére pedig minden középiskolai tárgyra szükség van, még az énekre és a rajzra is. Tehát még ezeket is kell gyakorolni a vakáció folyamán. * Sok szülőnek súlyos problémája: vájjon nem lehetne-e előre készülni a következő évre? Nem tudjuk, nem lesz-e az megint csak rövid, talán eppen olyan kurta, mint az idei volt, és akkor talán hasznos volna, ha a gyermek már előre tanulna valamit, hogy ne legyen a számára minden új és minden nagyon nehéz. Akármennyire jogos is ez az aggodalom a jövő évre vonatkozólag,

Next

/
Thumbnails
Contents